59/3. A hamis virtuóz — Begördülés Santenay-be

– Guten Abend, Herr Lindner – köszöntötte Monsieur Vaneau meleg, derűs hangon a hatos fülke utasát, aki éppen idegesen próbálta betuszkolni a nehéz hegedűtokot az ülés alá. – Kár lett volna, ha a művész úr a precíziós szerszámai nélkül éri el az úti célját.
Herr Lindner elsápadt, és a fülke sarokülésébe húzódott.
– Miféle szerszámok? Én hegedűművész vagyok! – tiltakozott éles hangon.
– Nyilvánvalóan – bólintott Vaneau. – Habár ritkán látni olyan virtuózt, aki reszelővel és zárfúróval hangolja a Stradivariust. A Marival állomáson elcserélt tokban nem hangszer volt, hanem egy komplett műszerészkészlet. Amelyet ön a csipkeernyőbe rejtett óramű szerkezetének módosítására szánt.
Émile Vaneau lassan előhúzta a zsebéből a régi ezüst zsebóráját. Pattintva kinyitotta, és egy pillanatig figyelmesen nézte a ketyegő mutatókat.
– Pontosan hat perc múlva Santenay állomására érkezünk – jegyezte meg csendesen. – Ön nem a hegedűt akarta ellopni, Herr Lindner. Önnek a kisasszony tokjának duplafeneke kellett, mert abban volt elrejtve a másolt páncélszekrény-kulcs. A fekete kalapos cinkosa segítségével elcserélte a tokokat, de figyelmen kívül hagyta, hogy a nehéz szerszámos láda elárulja a valódi hivatását.
Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, a vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a fülke lámpája elhalványult, és az asztalon lévő vizespohár nagyot csörrent. Az Intercontinental Express lassan zökkenve begördült Santenay állomás kivilágított peronja mellé.
Az ajtó sziszegve kinyílt, és két egyenruhás helyi nyomozó lépett a szerelvényre. A vezetőjük szigorú tekintettel nézett körbe, majd egyenesen Herr Lindner felé fordult.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a marivali széfbetörési kísérlet ügyében!
– Éppen ezt akartam tisztelettel megjegyezni – fűzte hozzá Vaneau elégedetten, miközben zsebre tette az óráját.
Herr Lindnert elvezették, a fiatal nő pedig megkönnyebbülten ölelte magához a visszakapott Stradivariust. Ahogy a szerelvény újra kigördült az éjszakába, egy új utas lépett a VIP folyosóra: egy zaklatott úriember, aki egy feltűnően könnyű, lepecsételt kalapdobozt szorongatott a karjai között. Vaneau csendesen figyelte, amint az újonnan érkezett feszülten pillantgat a háta mögé...