58/5. A hárommásodperces ütem — Begördülés Marival-ba

Az elegáns hölgy hirtelen elfehéredett, és megpróbálta felrántani a fülke ablakát, ám a csipkeernyő rugója egy utolsó fémes kattanással végleg felmondta a szolgálatot. Laurent kalauz elképedve nézte a padlóra szóródott apró sárgaréz alkatrészeket.
– A hármas fokozatú zárószerkezet, véleményem szerint – jegyezte meg Vaneau szelíden –, csodás találmány, egészen addig, amíg az ember el nem felejti felhúzni.
A vonat ekkor éles fémcsikorgással lelassult. A fülkék ajtajai megremegtek, a folyosó falán függő rézlámpák vadul kilendültek. Az Intercontinental Express nehéz döccenéssel állt meg a sötétbe burkolózó Marival állomás peronja mellett.
– Pontosan a menetrend szerint – állapította meg Vaneau, elrakva ezüst zsebóráját.
A kocsiajtó csikordulva nyílt ki, és két riadt tekintetű helyi nyomozó lépett a VIP folyosóra. A vezetőjük határozottan az elegáns hölgy felé lépett.
– Madame, letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisított kötvények terjesztése miatt.
– ...és a társaság szőnyegének szándékos beszennyezéséért – tette hozzá Laurent kalauz szigorúan, felmutatva a kormos lapátot.
Az elegáns hölgyet elvezették. Csend telepedett a VIP kocsira. A kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben az ajtón egy új utas lépett be: egy sötét köpenyes úr, aki feszülten szorított magához egy szokatlanul nehéz bőrtáskát. Vaneau csendesen figyelte, ahogy a férfi kétszer is rálépett a saját köpenyére, majd idegesen belépett a fülkéjébe.