58/4. A sorszámozó szerkezet — Éjszakai közeledés Marival felé

Monsieur Vaneau elővette hófehér zsebkendőjét, s óvatosan felemelt a szőnyegről egyetlen apró, sárgaréz alkatrészt.
– A finommechanika lenyűgöző vívmány, madame – mondta halkan. – Különösen, ha egy női kiegészítőbe nem illatszert, hanem óraműves precizitású sorszámozó szerkezetet építenek.
– Ez felháborító gyanúsítás! – sziszegte az elegáns hölgy, s megpróbált visszalépni a fülkéjébe. – Csupán egy rugós parfümporlasztó!
Laurent kalauz gyanakvóan megszagolta a lapátra söpört fekete port, majd tüsszentett egy akkorát, hogy a folyosó ablaküvege megremegett.
– Micsoda finom illat... – morgott a kalauz, törölgetve a szemét. – Kiköpött nyomdafesték. A szőnyegtisztítási pótdíj a társaság szabályzata szerint három frank és ötven centim.
– Írja a hölgy számlájára, Laurent – jegyezte meg Vaneau szelíden. – Ugyanis a csipkeernyő nem illatosít, hanem az imént áthaladt kanyarban rögzítette a hamisított kötvények sorszámát.
Az elegáns hölgy keze megremegett a kilincsen.
– Ön lázas, Monsieur Vaneau! Nincs itt semmiféle kötvény!
– Valóban? Akkor miért ketyeg a fogantyú pontosan három másodperces ütemben? – kérdezte a detektív, majd nyugodt mozdulattal elővette ezüst zsebóráját. Pattanva nyitotta ki a fedelét. – Pontosan három perc múlva Marival állomásra érkezünk. S ott a helyi rendőrbiztos aligha a legújabb kalapdivat iránti érdeklődésből várja majd a VIP kocsi utasait.