58/3. A rejtett rugó — Éjszakai suhanás Marival felé

A hölgy megtorpant, s oly hevesen rántotta vissza a csipkeernyőt, hogy a fogantyú elfordult rézrésze éles pattanással egy apró, rugós rekeszt tárt fel. Egy újabb adag sötét, koromfekete por szállt a levegőbe, egyenesen a folyosó futószőnyegére.
– Látja, madame – jegyezte meg Monsieur Vaneau szelíd elégedettséggel –, a fizika törvényei még a legelőkelőbb kiegészítőkkel szemben is meglehetősen hajthatatlanok. Ez a miniatűr rugó aligha egy divatáruüzletből származik.
– Ez hallatlan! – sziszegte az elegáns hölgy, s tekintetében szikrázott a düh. – Ön gátlástalanul zaklat egy egyedül utazó hölgyet! Laurent, hívja azonnal a vonatszemélyzetet!
Laurent kalauz éppen ekkor tért vissza a kocsifolyosóra, kezében egy fém szemeteslapáttal és egy kiskefével. Szemeit forgatva mérte fel a feszült helyzetet.
– A szolgálati porszívó épp foglalt a másodosztályon, Monsieur Vaneau – morogta Laurent élesen. – Így csak ezzel tudok szolgálni. Mi ez a por már megint?
– Csupán a családi ereklye belső fogaskerekeinek kenőanyaga, Laurent – válaszolta Vaneau, miközben lehajolt, és tekintete a rejtett nyílásra tapadt. A sárgaréz alkatrészek ütemes rezgése elárulta: a szerkezet nem csupán dísz, hanem működésbe lépett. – A Marival előtti éles kanyarokban a vonatszerelvény rázkódása könnyen kioldhatja a zárómechanizmust. Ugye nem szeretné, ha a tartalom idejekorán a nyilvánosság elé kerülne, madame?
A hölgy arca elfehéredett, de a válasz helyett csak még szorosabban szorította magához a csipkeernyőt.