57/7. A rejtett nyomólemez — Begördülés Solesmes-be

Monsieur Vaneau elővette patinás ezüst zsebóráját, s egyetlen finom mozdulattal kipattintotta a fedelét.
– Pontosan három perc múlva Solesmes állomásra érkezünk – állapította meg higgadtan, majd a szomszédos fülke felé bólintott, ahová a folyosóról a többi kíváncsi utas is odasereglett. – És addigra épp pontot tehetünk az ügy végére.
– Szóval a sárgaréz hengerek... – kezdte Laurent kalauz elszoruló torokkal.
– A hengerek csupán a számozást szolgálták, kedves Laurent. Mindenki azt hitte, a nehéz bőröndben lapul a teljes hamisítóműhely. A félrevezetés mesteri volt, de a kabát szegélyére tapadt sárgarézpor és e mappa merev tartása túl árulkodónak bizonyult.
With a swift move, Vaneau feltolta a fülkeajtót. A sötét köpenyes utas riadtan ugrott fel, kezében a merev bőrkötéssel, amelyből egy csillogó acél nyomólemez sarka kandikált ki.
– Ön nem az iratait védte, hanem a mesterlemezt, amellyel az értékpapírokat nyomták – mondta a fődetektív száraz mosollyal. – A valódi hamisító tehát nem más, mint...
A mondat közepén a vonat váratlanul éles sikoltással fékezett. Poharak csörrentek a szomszédos fülkékben, az utasok egymásba kapaszkodtak, miközben az Intercontinental Express lassan begördült Solesmes kivilágított peronja mellé.
Az ajtó szinte azonnal feltárult, és két határozott fellépésű helyi nyomozó lépett a fülkébe.
– Letartóztatom Önt az államkincstár elleni hamisítás vádjával! – harsant a rendőri hang.
– ...a mi szögletes tartású barátunk – fejezte be Vaneau merengve, miközben a bilincs fémesen kattant.
Miután a nyomozók elvezették a megdöbbent utast, a szerelvény rángva újra megindult a sötét éjszakában. Laurent megkönnyebbülten fellélegzett, Monsieur Vaneau tekintete azonban már az új felszállóra szegeződött, aki egy feltűnően nehéz, csipkés napernyővel foglalt helyet a folyosó végén.