57/6. A merev bőrmappa — Száguldás Solesmes felé

– Különös, nemde, Laurent? – szólalt meg Monsieur Vaneau halk, töprengő hangon, miközben a folyosó ablakán át a tovatűnő Saint-Germain fényeit figyelte. – A legtöbb ember iratokat tart egy ilyen mappában. Iratok viszont ritkán formáznak ennyire tökéletes téglalapot anélkül, hogy a bőr kissé meghajolna a kar alatt.
Laurent kalauz megtörölte gőzös homlokát, s még mindig az iménti letartóztatás hatása alatt állt.
– Csupán egy üzletember lehet, uram – felelte bizonytalanul. – Bár a tartása valóban kissé... szögletes.
– A szögletesség önmagában nem bűn – jegyezte meg a detektív száraz mosollyal. – Csupán hiányzik belőle a rugalmasság. Mint ahogy abból a bőrmappából is.
A sötét köpenyes utas eközben megállt a szomszédos fülke ajtaja előtt, és óvatosan körbenézett. Amikor tekintete találkozott Monsieur Vaneau nyugodt pillantásával, sietősen elfordult, majd határozott mozdulattal behúzta maga mögött a tolóajtót. A zárt ajtó mögül halk, fémes koccanás szűrődött ki.
– Remélem, nem egy újabb sorszámozó szerkezet – morogta Laurent, s idegesen közelebb lépett. – A kalauzi idegeim nem bírnak ki még egy rendőri megállót Solesmes előtt.
– Nyugodjon meg, barátom – válaszolta Monsieur Vaneau, s zakója belső zsebéhez nyúlt. – A sorszámozók kora lejárt. Ez a fémes hang sokkal inkább egy rejtett nyomólemez gyanús jelenlétére utal.