57/4. A sorszámozó hengerek — Közeledés Saint-Germain felé

– Ha egyetlen henger is elszabadul odabent, a tiszteletreméltó bőrönd tartalma könnyen finom fémporrá zúzhatja önmagát – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben lassan visszahúzta a sétapálcáját.
A zaklatott utas elsápadt, és görcsösen a bőrönd ezüstveretes fogantyújába kapaszkodott.
– Ez egy magántulajdonban lévő, szabadalmaztatott precíziós óraszerkezet! Nincs senkinek joga belenézni!
– A jogi kérdéseken nem is gondolkodtam, uram, csupán a fizika és a mechanika alaptörvényein – válaszolta a detektív száraz mosollyal. – Laurent, legyen kedves, és hozza ide azt a kis mágneses fémgyűjtőt a kalauzfülkéből. A folyosó szőnyegén lévő sárgaréz forgács ugyanis nem finom órásmesteri munkára, sokkal inkább egy nagy teljesítményű sorszámozó nyomdahenger vésésére utal.
– Nyomdahenger? – képedt el a kalauz, miközben a fülke ajtaja résnyire nyitva maradt. – Csak nem a hamis kottákkal áll ez összefüggésben?
– A kottákkal a helyi nyomozók foglalkoznak Montbrison óta – igazította meg nyakkendőjét Vaneau. – Ám a sárgaréz dúcok, amelyekkel a papírok vízmérce-jeleit préselik, láthatóan még a vonaton utaznak.
A férfi tehetetlenül visszahőkölt. Ekkor Monsieur Vaneau elővette a régi ezüst zsebóráját, csendben kipattintotta a fedelét, majd egy pillanatnyi hallgatás után nyugodtan visszakattintotta.
– Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Germain állomásra érkezünk. És úgy vélem, a peronon várakozó urak rendkívül kíváncsiak lesznek a hármas fülke titokzatos óraszerkezetére.