56/3. A ketyegő szerkezet — Éjszakai közeledés Nanteuil-hez

Az utas zsebéből egy apró kulcsot halászott elő, ám a keze annyira reszketett, hogy a rézretesz csak harmadik próbálkozásra pattant ki. Laurent kalauz önkéntelenül két lépést hátrált, mintha a dobozból bármelyik pillanatban egy felhúzható szörnyeteg ugorhatna elő.
– Ha megengedi – lépett egyetlen megfontolt lépést közelebb Vaneau, és finom kesztyűs ujjával megérintette a selyemborítást. – A kalapok ritkán igényelnek kétsoros fogaskerék-váltót. Hacsak nem a legújabb divat szerint a karimának is külön nyomatot kell készítenie.
– Ez egy... komoly precíziós műszer! – méltatlankodott az utas, miközben a fedél felpattant.
A doboz mélyén nem pörge kalap lapult, hanem egy finoman megmunkált, kis méretű sárgaréz szerkezet, amely nyomdafestékkel átitatott keskeny papírcsíkokat tekert magára ritmikus kattogással.
– Azt hiszem, a párizsi kalaposok szakszervezete kikérné magának ezt a szerkezetet – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal. – Ez nem fejfedő, hanem egy hordozható, rejtett nyomdahenger. Vagy pontosabban: egy bankjegy-sorszámozó gép próbapéldánya.
Laurent kalauz álla ámulatában kissé leesett.
– Akkor ez nem pokolgép, Monsieur Vaneau?
– Nem, Laurent – ingatta a fejét az egykori fődetektív, miközben lassan előhúzta a mellényzsebéből régi ezüst zsebóráját. Pattintással kinyitotta a fedelét, majd higgadtan a számlapra pillantott. – Pontosan nyolc perc múlva Nanteuil állomásra érkezünk. És úgy vélem, a helyi postafelügyelőnek nagyon érdekes kérdései lesznek erről a különös divatcikkről.