56/1. A sárgaréz hengerek titka — Begördülés Lainville-be

A szürke köpenyes férfi kétségbeesetten próbált hátrálni a keskeny folyosón, de Laurent kalauz – habár a térde még feszülten remegett – ösztönösen elállta az utat.
– Kérem, ne nehezítse meg a saját helyzetét – lépett ki a fülkéből Vaneau, miközben gomblyukába simította a zsebláncot. – A zsebében lapuló sárgaréz nyomdahenger nem csupán szokatlanul nehéz egy egyszerű utazó számára, de a finom rézpor és a friss nyomdafesték szaga meglehetősen egyértelmű. A hamis értékpapírok nyomtatása éjszakai vonatokon mindig is kockázatos mesterség volt.
– Ö-ön téved! – dadogta a férfi, miközben arca hirtelen felvette a frissen meszelt fal színét. – Ez csupán egy díszes kerti kapu nehezéke!
– Amely véletlenül pontosan illeszkedik a gyanús kottatartóban talált elbereni lajstrom elrendezéséhez – fűzte hozzá a fiatal fátyolos hölgy, félénk, ám győzedelmes mosollyal.
A szerelvény ekkor éles, csikorgó hanggal lassítani kezdett. A fém fékpofák csikorgása végigmorajlott a vagonok alatt, a fali lámpák üvegbúrái megremegtek. A vonat lassan begördült a kivilágított Lainville állomásra.
Az áramvonalas ajtó kattanva nyílt ki, és a peronról két szigorú tekintetű helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a szürke köpenyes utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a lainville-i nyomda sárgaréz hengereinek eltulajdonítása ügyében – jelentette ki a tiszt.
Amint a gyanúsítottat elvezették, Vaneau elégedetten dőlt hátra az ülésén. Az utaskísérő már nyitotta is a szomszédos fülkét egy újabb beszálló előtt, aki egy meglehetősen hangosan ketyegő, selyemmel bevont kalapdobozt szorongatott a karjában. Az Intercontinental Express ajtajai becsukódtak, s a szerelvény újra nekilendült az éjszakában.