55/3. A rejtett lajstrom — Éjszakai közeledés Avermes-be

Monsieur Vaneau válasza után a fátyolos hölgy megkönnyebbülten, de még mindig reszkető kézzel bólintott.
– Ha valóban a lajstrom van benne, uram, akkor a fülkében ülő úr nem zeneszerző, hanem ágens – suttogta a nő. – A névsor az avermesi határőrség tisztjeit tartalmazza.
Laurent kalauz értetlenül vakarta a fejét, majd a lezárt négyes fülke ajtajára mutatott.
– De hát a fiatalember az imént még egy szonátát dúfolt, miközben áttanulmányozta a kottákat! Igaz, meglehetősen hamisan.
– A hamis hangok gyakran a legpontosabb leplezések, Laurent – jegyezte meg Vaneau egy halk kuncogással, miközben puszta kézzel finoman végighúzta az ujját a sárgaréz kilincsen. – A mesterkulcs nyoma elárulja, hogy a zárat a pecsételés után is használták.
A fülkeajtó ekkor váratlanul halkan kattant, s a szürke köpenyes fiatalember résnyire nyitotta azt. Szemében nem veszély, hanem tiszta, udvarias kétségbeesés bujkált.
– Uraim, ha a dallamokról vitatkoznak, kérve kérem, tegyék halkabban – mondta a fiatalember. – A mesterem szerint a csend a legjobb partitúra, és Önök épp most tették tönkre a harmadik tétel szünetét.
– Különösen feszült szünet lehet, ha még a kottatartó csatja is beleremegett – felelte Vaneau száraz eleganciával. – Lépjünk beljebb, mielőtt a folyosó huzata elragadja a legbizalmasabb jegyzeteket.