54/5. Az ezüstös dallam titka — Megálló Saint-Mireux-ben

– A fátyolos hölgy kalapdoboza nem pokolgépet, csupán egy védett svájci automata szerkezetet rejtett – fejtette ki Monsieur Vaneau, miután Laurent kalauz végre megkönnyebbülten kifújta a levegőt. – Míg Önök a veszélyes ketyegéstől rettegtek, a zár körüli sárgarézpor és a mesterkulcs finom karcolásai elárulták a valódi szándékot. A páncélozott külső csupán elterelésre szolgált, hogy a nagybecsű prototípust észrevétlenül átjuttassák a határon.
A vonat ekkor hirtelen nagyot zökkent, s a kerekek éles csikorgással jelezték a fékezést. A folyosó rézlámpái meglendültek, s az Intercontinental Express lassan begördült a párás esti fényben úszó Saint-Mireux állomásra.
Az ajtó csikordulva kinyílt, s a peronról két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a fülkéhez sétált.
– Letartóztatom Önt tiltott automata szerkezetek csempészete miatt! – harsant a határozott rendőri hang.
– ...amelyet a párizsi feketepiacra szántak – fejezte be csendesen Vaneau a félbeszakított gondolatát.
Miután a csempészt elvezették, a fülkesor csendesedni kezdett. A peronról egy szürke köpenyes új utas lépett a folyosóra; arcán bizakodó, reményteli mosoly bujkált, s hóna alatt egy szokatlanul könnyű, viaszpecséttel lezárt kottatartót szorított magához.
Monsieur Vaneau egyetlen szelíd bicentéssel elrakta ezüst zsebóráját. Az ajtók csapódtak, s a szerelvény gőze újra felhősödött a sötétben.