54/3. A ketyegő párizsi divat — Robogás Belcastel felé

Monsieur Vaneau halk, méltóságteljes intéssel csillapította le a mögötte fészkelődő Laurent kalauzt, aki már nyúlt volna az egyenruhája gombjaihoz, mintha azonnali hivatalos intézkedésre készülne.
– És a legújabb divat szerint a kalapok ketyegnek is, kisasszony? – kérdezte Vaneau elgondolkodva, majd kissé oldalra billentette a fejét. – Vagy csupán a párizsi kalapdobozokba szerelnek újabban óraműves szellőzőrendszert?
A fátyolos hölgy kihúzta magát, s a finom selyem fátyol mögött jól kivehetően megfeszült az álla.
– Ez egy végtelenül neveletlen feltételezés, uram! Egy női kiegészítő nem ketyeg!
– Kétségkívül – bólintott a detektív szelíden. – Kivéve, ha nem kalap van benne, hanem egy olyan mechanikus zárszerkezet, amelyet nem hagyományos kulccsal, hanem az időzítés elve alapján terveztek. Laurent barátom, kérem, ne remegjen, a szerelvény stabilitása teljesen kifogástalan.
Laurent kalauz nyelt egy nagyot, s zavartan megköszörülte a torkát.
– De Monsieur Vaneau... mi lesz, ha a doboz... nem kalapot tartalmaz, hanem valami veszélyeset? Belcastel állomás már sincs messze!
– Ha veszélyes lenne, elhalasztaná a működését a menetrend szerinti érkezésünkig – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – A bűnözők gondosak, de a vasúti késéseket ők sem tudják kiszámítani. Kisasszony, megtenné, hogy feltárja előttünk a doboz valódi tartalmát, mielőtt belépünk Belcastel vonzáskörzetébe?
A hölgy kezében megremegett a táska pántja. Lassan a sárgaréz lakatok felé nyúlt, s a fülkére feszült, várakozó csend telepedett.