53/4. A sárgarézpor nyoma — Lassítás Valcourt előtt

– Ha valóban csupán akadozó zárról van szó – szólalt meg Monsieur Vaneau, miközben a kocsifolyosó ablakán át megjelentek Valcourt állomás első fénypontjai –, meglehetősen szokatlan, hogy a reszelék formájában fellépő sárgarézpor éppen a mesterkulcs tollának mintázatát követi.
– Ö-ön félreérti! – dadogta a fekete kalapos úr, és még szorosabban magához ölelte a táskáját. – Én csak egy kereskedő vagyok!
– Egy kereskedő, aki meglehetősen precíz szerszámkészlettel és meglehetősen könnyű áruval utazik – fűzte hozzá a fődetektív szárazon. – A bőröndje azért tűnik könnyűnek, mert nem ruhák vannak benne, hanem üres álfenekű rekeszek, amelyeket az imént próbált a fülke zárjához illeszteni.
– Tudtam! Csaló! Betörő! – kiáltott fel a sötétkék kabátos utas, és megpróbált még beljebb húzódni a fal tövébe. – Meg akart lopni minket!
– A pánik ritkán segíti a helyzetértékelést, kedves uram – csillapította őt Vaneau egyetlen kézmozdulattal. – A társunk nem elvenni akart valamit, hanem elrejteni. De a zárszerkezet gyorsabb volt nála.
A vonat nagyot zökkent, ahogy az Intercontinental Express gördülékenyen beért a kivilágított peron mellé. Az ablak előtt már kirajzolódtak a helyi nyomozók sötét sziluettjei, akik feszülten várták a szerelvény megállását.