Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
413/8. A kattogó zsebek — Végállomás nélkül
Émile Vaneau lassan előhúzta zsebéből patinás ezüst zsebóráját, kipattintotta a fedelét, majd nyugodtan végignézett az összsereglett utasokon.
– Pontosan négy perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – mondta elgondolkodva. – És ott a várt orgazda helyett a rendőrség fogja köszönteni a társaságunkat.
– De hogyan működött ez az egész szerkezet? – kérdezte a fiatal, fátyolos hölgy, miközben óvatosan távolabb lépett a sárgaréz alkatrészektől.
– Mindnyájan azt hitték, hogy a fülke válaszfala mögött egy bonyolult akusztikus jelrendszer közvetít – kezdte a levezetést a detektív. – Ráadásul a hölgy csilingelő karkötője tökéletesen elterelte a figyelmet a valódi jelekről. Ám a félrevezetés ott bukott el, hogy a kattogás üteme nem zenei ritmust követett, hanem a vonat tengelyének fordulatszámát. A hegedűtokba szerelt rézlemez csupán az impulzusokat gyűjtötte, míg a kódolt üzenetet a köpenybe varrt mágneses számláló rögzítette.
Laurent kalauz döbbenten pislantott Vaneau-ra:
– És a 4-es fülke ideges utasa?
– Ő csupán a gyanút elterelő bábu volt, akit a fal kopogtatásával ingereltek – mosolygott szelíden Vaneau. – A mechanizmus igazi gazdája nem más, mint…
A vonat ekkor hatalmasat zökkent, a kerekek csikordulva fékeztek, a folyosói lámpás vészjóslóan meglendült. A szerelvény lassan begördült Saint-Mireux gőzben úszó peronjára.
Az ajtó azonnal kinyílt, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a sötét köpenyes utas elé állt:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami irattár kódjainak illegális továbbítása ügyében!
– …mint a magát gyanútlan utazónak tettető sötét köpenyes úr – fejezte be a mondatát Vaneau, mintha csak a rendőrök végszavára várt volna.
Miután a gyanúsítottat kattanó bilincsben elvezették, a hálókocsi folyosóján újra csend lett. Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben a peronról egy új utas lépett fel a lépcsőn, kezében egy szokatlanul súlyos, mégis üresnek tetsző bőrtáskával. Vaneau egyetlen pillantást vetett az újonnan érkezőre, majd visszacsúsztatta zsebóráját a mellényébe. A szerelvény kifutott az állomásról, s a zakatolás ritmusában már ott bujkált a következő titok csöndje.
– Pontosan négy perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – mondta elgondolkodva. – És ott a várt orgazda helyett a rendőrség fogja köszönteni a társaságunkat.
– De hogyan működött ez az egész szerkezet? – kérdezte a fiatal, fátyolos hölgy, miközben óvatosan távolabb lépett a sárgaréz alkatrészektől.
– Mindnyájan azt hitték, hogy a fülke válaszfala mögött egy bonyolult akusztikus jelrendszer közvetít – kezdte a levezetést a detektív. – Ráadásul a hölgy csilingelő karkötője tökéletesen elterelte a figyelmet a valódi jelekről. Ám a félrevezetés ott bukott el, hogy a kattogás üteme nem zenei ritmust követett, hanem a vonat tengelyének fordulatszámát. A hegedűtokba szerelt rézlemez csupán az impulzusokat gyűjtötte, míg a kódolt üzenetet a köpenybe varrt mágneses számláló rögzítette.
Laurent kalauz döbbenten pislantott Vaneau-ra:
– És a 4-es fülke ideges utasa?
– Ő csupán a gyanút elterelő bábu volt, akit a fal kopogtatásával ingereltek – mosolygott szelíden Vaneau. – A mechanizmus igazi gazdája nem más, mint…
A vonat ekkor hatalmasat zökkent, a kerekek csikordulva fékeztek, a folyosói lámpás vészjóslóan meglendült. A szerelvény lassan begördült Saint-Mireux gőzben úszó peronjára.
Az ajtó azonnal kinyílt, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a sötét köpenyes utas elé állt:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami irattár kódjainak illegális továbbítása ügyében!
– …mint a magát gyanútlan utazónak tettető sötét köpenyes úr – fejezte be a mondatát Vaneau, mintha csak a rendőrök végszavára várt volna.
Miután a gyanúsítottat kattanó bilincsben elvezették, a hálókocsi folyosóján újra csend lett. Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben a peronról egy új utas lépett fel a lépcsőn, kezében egy szokatlanul súlyos, mégis üresnek tetsző bőrtáskával. Vaneau egyetlen pillantást vetett az újonnan érkezőre, majd visszacsúsztatta zsebóráját a mellényébe. A szerelvény kifutott az állomásról, s a zakatolás ritmusában már ott bujkált a következő titok csöndje.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-csorgo-utas
- fiatal-fatyolos-holgy
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotet-kopenyes-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-hegedus-utas
- fiatal-fatyolos-holgy
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotet-kopenyes-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.