Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
414/1. Új rejtély a hálókocsin — A nehéz csomag árnyéka
A hálókocsi folyosóján lassan helyreállt a megszokott rend, ahogy a szerelvény kimért zakatolással elhagyta Saint-Mireux fényben úszó peronját. Laurent kalauz még mindig kissé remegő kézzel igazította meg az egyenruhája gallérját, majd elismerő pillantást vetett az ablaknál álló ősz úriemberre.
– Elképesztő volt, Monsieur Vaneau – mondta a kalauz halkabban. – Ha nincsenek a megfigyelései, a mágneses kódok még most is észrevétlenül utaznának velünk a válaszfal mögött.
– Csupán a tények iránti tisztelet, Laurent – felelte Émile Vaneau, miközben száraz, szinte észrevehetetlen mosollyal megigazította mandzsettáját. – A fizika törvényei meglehetősen kiszámíthatóak. Ezzel szemben az utasok szándékai ritkán követnek egyenes vonalat.
A beszélgetést a folyosó végéről érkező tompa, nehéz koppanás szakította meg. Az imént felszállt úriember küzdött láthatóan a poggyászával a hálókocsi keskeny átjárójában. A méretes bőrtáska, amelyet a karján egyensúlyozott, meglepően nagy robajjal érkezett a padlóra a 6-os fülke előtt.
– Segíthetek, uram? – lépett közelebb Laurent, s készségesen a fogantyú felé nyúlt.
– Ne! Hozzányúlni tilos! – csattant fel az új utas feszülten, majd azonnal elhalkult, látva a kalauz meglepett tekintetét. – Úgy értem… rendkívül törékeny precíziós műszerek vannak benne. Csak magam mozdíthatom.
– Természetesen – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben tekintete egy pillanatra megpihent a bőrtáska alján húzódó szokatlan fémperemen. – A törékeny tárgyak néha meglepően súlyosnak bizonyulnak.
Az utas egyetlen riadt pillantást vetett a detektívre, majd csomagját maga után húzva belépett a fülkébe, s gyorsan magára zárta az ajtót. Laurent kalauz elgondolkodva ingatta a fejét, miközben az Intercontinental Express sötétben robogott tovább Lainville felé.
– Elképesztő volt, Monsieur Vaneau – mondta a kalauz halkabban. – Ha nincsenek a megfigyelései, a mágneses kódok még most is észrevétlenül utaznának velünk a válaszfal mögött.
– Csupán a tények iránti tisztelet, Laurent – felelte Émile Vaneau, miközben száraz, szinte észrevehetetlen mosollyal megigazította mandzsettáját. – A fizika törvényei meglehetősen kiszámíthatóak. Ezzel szemben az utasok szándékai ritkán követnek egyenes vonalat.
A beszélgetést a folyosó végéről érkező tompa, nehéz koppanás szakította meg. Az imént felszállt úriember küzdött láthatóan a poggyászával a hálókocsi keskeny átjárójában. A méretes bőrtáska, amelyet a karján egyensúlyozott, meglepően nagy robajjal érkezett a padlóra a 6-os fülke előtt.
– Segíthetek, uram? – lépett közelebb Laurent, s készségesen a fogantyú felé nyúlt.
– Ne! Hozzányúlni tilos! – csattant fel az új utas feszülten, majd azonnal elhalkult, látva a kalauz meglepett tekintetét. – Úgy értem… rendkívül törékeny precíziós műszerek vannak benne. Csak magam mozdíthatom.
– Természetesen – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben tekintete egy pillanatra megpihent a bőrtáska alján húzódó szokatlan fémperemen. – A törékeny tárgyak néha meglepően súlyosnak bizonyulnak.
Az utas egyetlen riadt pillantást vetett a detektívre, majd csomagját maga után húzva belépett a fülkébe, s gyorsan magára zárta az ajtót. Laurent kalauz elgondolkodva ingatta a fejét, miközben az Intercontinental Express sötétben robogott tovább Lainville felé.
Ebben a részben
Szereplők
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotetkek-kabatos-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-csorgo-utas
- fiatal-fatyolos-holgy
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotet-kopenyes-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.