Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
410/2. A hegedűtök súlya — Időzített dallamok
Az új utas, akinek az arcán a riadtság egyre mélyebb redőket rajzolt, próbált magabiztosnak tűnni. „Kottaforgató? Ön téved, uram! Ez egy teljesen átlagos hegedűtok, egy átlagos hangszerrel! Semmi több. A gépolaj pedig... nos, a vonatutak megviselik a finom mechanikát, nem igaz?” – mondta rekedtesen, szorítva a tokot, mintha az élete múlna rajta.
Laurent kalauz egy pillanatra Vaneau-ra, majd az utasra nézett, fejét kissé félrebillentve. Mintha két külön operaszereplő próbálná eldönteni, kié a főszerep.
„A gépolaj, persze” – bólintott Vaneau, mintha teljesen egyetértene. „És a gravitáció is. Azok a bizonyos Stradivarik hajlamosak a fapadlón landolni, ha nincsenek megfelelően rögzítve. Különösen, ha a belsejükben lévő ‘hangszer’ nem egészen azt a súlyt képviseli, amit a külső formája sugallna. Egy ilyen súlyos hangszerhez bizony speciális tartó szükséges, vagy legalábbis…” – Vaneau elmosolyodott. „…egy nagyon meggyőző magyarázat a hangtalan koppanásra.”
Az új utas arca sápadt lett, de szemeiben felvillant egy makacs szikra. „Nincs itt semmi magyaráznivaló! Ez az én tulajdonom! És egy úriember nem puhatolózik mások csomagjai után!”
„Valóban” – felelte Vaneau, karjait elengedve, és kissé előrehajolt. „De egy kalauz sem tesz fel kérdéseket, ha valaki egy tonnás zongorát prób meg felcsempészni a poggyásztartóra. Laurent úr, gondolom, ebben egyetért velem. Valamilyen okból mégis érdekli a tok súlya és az abból áradó, nem éppen ibolyaillat.”
Laurent kalauz megköszörülte a torkát. „Nos, uram, a vonat szabályzata előírja, hogy a poggyász nem veszélyeztetheti a többi utas épségét. És egy… hangszer, ami olyan nehéz, mint egy kazán, és olyan olajszaga van, mint egy mozdonyvezető zsebórájának, az felvet kérdéseket.” A kalauz tekintete megakadt a lakatokon. „Ráadásul ezek a lakatok. Ha ilyen kincset rejt a tok, miért nem biztonságosabban szállítja?”
Az új utas szinte összezsugorodott. „A lakatok… azok csak díszítés! Egyedi darab. Biztosítási okokból!”
Vaneau könnyedén felnevetett. „Ó, persze. A biztosítási okok. Különösen, ha az ember nem akarja, hogy a szalonkocsiban valaki véletlenül rájöjjön, hogy az a gyönyörű hegedűtok valójában egy… nos, egy különösen hangulatos időzített szerkezet.”
Laurent kalauz egy pillanatra Vaneau-ra, majd az utasra nézett, fejét kissé félrebillentve. Mintha két külön operaszereplő próbálná eldönteni, kié a főszerep.
„A gépolaj, persze” – bólintott Vaneau, mintha teljesen egyetértene. „És a gravitáció is. Azok a bizonyos Stradivarik hajlamosak a fapadlón landolni, ha nincsenek megfelelően rögzítve. Különösen, ha a belsejükben lévő ‘hangszer’ nem egészen azt a súlyt képviseli, amit a külső formája sugallna. Egy ilyen súlyos hangszerhez bizony speciális tartó szükséges, vagy legalábbis…” – Vaneau elmosolyodott. „…egy nagyon meggyőző magyarázat a hangtalan koppanásra.”
Az új utas arca sápadt lett, de szemeiben felvillant egy makacs szikra. „Nincs itt semmi magyaráznivaló! Ez az én tulajdonom! És egy úriember nem puhatolózik mások csomagjai után!”
„Valóban” – felelte Vaneau, karjait elengedve, és kissé előrehajolt. „De egy kalauz sem tesz fel kérdéseket, ha valaki egy tonnás zongorát prób meg felcsempészni a poggyásztartóra. Laurent úr, gondolom, ebben egyetért velem. Valamilyen okból mégis érdekli a tok súlya és az abból áradó, nem éppen ibolyaillat.”
Laurent kalauz megköszörülte a torkát. „Nos, uram, a vonat szabályzata előírja, hogy a poggyász nem veszélyeztetheti a többi utas épségét. És egy… hangszer, ami olyan nehéz, mint egy kazán, és olyan olajszaga van, mint egy mozdonyvezető zsebórájának, az felvet kérdéseket.” A kalauz tekintete megakadt a lakatokon. „Ráadásul ezek a lakatok. Ha ilyen kincset rejt a tok, miért nem biztonságosabban szállítja?”
Az új utas szinte összezsugorodott. „A lakatok… azok csak díszítés! Egyedi darab. Biztosítási okokból!”
Vaneau könnyedén felnevetett. „Ó, persze. A biztosítási okok. Különösen, ha az ember nem akarja, hogy a szalonkocsiban valaki véletlenül rájöjjön, hogy az a gyönyörű hegedűtok valójában egy… nos, egy különösen hangulatos időzített szerkezet.”
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-hegedus-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-hegedus-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.