Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
407/7. A ciripelő gyanú — Új árnyak a kocsiban
Monsieur Vaneau figyelmét a ciripelő kosárral tartózkodó fiatal hölgy gyanakvó tekintete vonta magára. A vonat, mintha csak egy sokat sejtető sóhajt hallatna, lassan gyorsítani kezdett, maga mögött hagyva Bellac állomás zajos peronját.
„Na, ez is megvolt! Egy kisebb cirkusz, semmi több” – lehelte Laurent kalauz, megkönnyebbülten végigtörölve homlokát. – „Ezek az új utazók, mondom magának, Monsieur Vaneau, folyton valami különlegességgel állnak elő. Aztán meg a detektívek is rájönnek, hogy csak egy sárgaréz rugó az egész.”
„És egy cseppnyi humorérzék, kalauz úr,” – felelte Vaneau, miközben a fiatal hölgy felé fordult. – „Mert a hamis jelzéseknek, mint tudjuk, megvan a maguk sajátos bája.”
A fiatal hölgy, aki eddig csak a kosarára meredt, mintha az azonnali válaszokat rejtene, most Vaneau-ra emelte tekintetét. „Humorérzék? Ön szerint vicces, hogy valaki megtéveszti az utasokat? És mi van azokkal a csomagokkal, amikről beszélt? Meg a karkötőről?” – kérdezte, hangjában a gyanú éppoly élesen csengett, mint kosarának ciripelése.
„Csak annyit, fiatal hölgy,” – válaszolt Vaneau, szája szegletében halvány mosollyal, – „hogy a rejtélyek, akárcsak a zsebórák, néha pont a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Néha még egy ártatlannak tűnő kosárban is, amely, ha jól hallom, épp egy kis melódiát komponál.” A ciripelő kosár ekkor valóban egy halk, ritmikus hangot hallatott, mintha csak helyeselne Vaneau szavainak. A fiatal hölgy elpirult, de tekintete továbbra is élesen figyelte a detektívet, ahogy a vonat tovább robogott Chantelle-sur-Loire felé.
„Na, ez is megvolt! Egy kisebb cirkusz, semmi több” – lehelte Laurent kalauz, megkönnyebbülten végigtörölve homlokát. – „Ezek az új utazók, mondom magának, Monsieur Vaneau, folyton valami különlegességgel állnak elő. Aztán meg a detektívek is rájönnek, hogy csak egy sárgaréz rugó az egész.”
„És egy cseppnyi humorérzék, kalauz úr,” – felelte Vaneau, miközben a fiatal hölgy felé fordult. – „Mert a hamis jelzéseknek, mint tudjuk, megvan a maguk sajátos bája.”
A fiatal hölgy, aki eddig csak a kosarára meredt, mintha az azonnali válaszokat rejtene, most Vaneau-ra emelte tekintetét. „Humorérzék? Ön szerint vicces, hogy valaki megtéveszti az utasokat? És mi van azokkal a csomagokkal, amikről beszélt? Meg a karkötőről?” – kérdezte, hangjában a gyanú éppoly élesen csengett, mint kosarának ciripelése.
„Csak annyit, fiatal hölgy,” – válaszolt Vaneau, szája szegletében halvány mosollyal, – „hogy a rejtélyek, akárcsak a zsebórák, néha pont a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Néha még egy ártatlannak tűnő kosárban is, amely, ha jól hallom, épp egy kis melódiát komponál.” A ciripelő kosár ekkor valóban egy halk, ritmikus hangot hallatott, mintha csak helyeselne Vaneau szavainak. A fiatal hölgy elpirult, de tekintete továbbra is élesen figyelte a detektívet, ahogy a vonat tovább robogott Chantelle-sur-Loire felé.
Ebben a részben
Szereplők
- a-sotet-kopenyes-utas
- fiatal-holgy-ciripelo-kosarral
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- a-vonat
- bellac-allomas
- chantelle-sur-loire
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- fiatal-holgy-ciripelo-kosarral
- helyi-nyomozok
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- uriember-sok-lepecsetelt-boritekka
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.