Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
407/5. A saint-julien-i megálló — Árnyak a peronon
A kerekek csikorgása végül elhalt, s az Intercontinental Express zökkenőmentesen megállt a saint-julien-i peron mellett. A sötétkék kabátos úr hirtelen talpra ugrott, kezeiben a megannyi lepecsételt borítékkal teli aktatáskát szorítva.
„Engedjenek át! Sürgős elintéznivalóm van a postahivatalban!” – nyögte szaggatottan, miközben homlokáról kövér izzadságcseppeket törölt le.
Monsieur Vaneau fel sem állt a kárpitozott ülésről. Csupán egyetlen kimért mozdulattal elállta a tolóajtó nyílását selymes fényű sétabotja ezüst gombjával.
„A levelek várhatnak, uram,” – jegyezte meg a detektív csöndesen. „Különösen azok, amelyeknek a viaszpecsétje még meleg a fülke fűtőtestétől.”
A fülke előterében ekkor megjelent két helyi nyomozó. Rémült, feszült tekintettel néztek körbe a szalonkocsiban, mintha attól tartanának, hogy a fülke bármelyik pillanatban darabjaira hullik. Laurent kalauz eléjük lépett, s büszkén mutatta fel a tenyerében pihenő apró sárgaréz alkatrészt.
„Maga engem gyanúsítani mer?” – hebegte a borítékos úr, miközben a hátát a hideg ablaküvegnek vetette.
„Egyelőre csak azt állítom, hogy túl sok borítékot bélyegez meg olyan úti célokra, ahol a vonatok nem szoktak megállni,” – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. „A sötét köpenyes úr pedig alighanem épp arra várt, hogy Ön Saint-Julienben átadja a hamis jelzést.”
A sötét köpenyes utas halvány, óvatos reménnyel bólintott a belépő tisztviselők felé, miközben a szerelvény gőze sziszegve lepte el a peron lámpáinak sárgás fényét.
„Engedjenek át! Sürgős elintéznivalóm van a postahivatalban!” – nyögte szaggatottan, miközben homlokáról kövér izzadságcseppeket törölt le.
Monsieur Vaneau fel sem állt a kárpitozott ülésről. Csupán egyetlen kimért mozdulattal elállta a tolóajtó nyílását selymes fényű sétabotja ezüst gombjával.
„A levelek várhatnak, uram,” – jegyezte meg a detektív csöndesen. „Különösen azok, amelyeknek a viaszpecsétje még meleg a fülke fűtőtestétől.”
A fülke előterében ekkor megjelent két helyi nyomozó. Rémült, feszült tekintettel néztek körbe a szalonkocsiban, mintha attól tartanának, hogy a fülke bármelyik pillanatban darabjaira hullik. Laurent kalauz eléjük lépett, s büszkén mutatta fel a tenyerében pihenő apró sárgaréz alkatrészt.
„Maga engem gyanúsítani mer?” – hebegte a borítékos úr, miközben a hátát a hideg ablaküvegnek vetette.
„Egyelőre csak azt állítom, hogy túl sok borítékot bélyegez meg olyan úti célokra, ahol a vonatok nem szoktak megállni,” – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. „A sötét köpenyes úr pedig alighanem épp arra várt, hogy Ön Saint-Julienben átadja a hamis jelzést.”
A sötét köpenyes utas halvány, óvatos reménnyel bólintott a belépő tisztviselők felé, miközben a szerelvény gőze sziszegve lepte el a peron lámpáinak sárgás fényét.
Ebben a részben
Szereplők
- a-sotet-kopenyes-utas
- helyi-nyomozok
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- uriember-sok-lepecsetelt-boritekka
Helyszín
- 4-es-fulke
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- a-sotetkek-kabatos-utas
- fiatal-holgy
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.