Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
407/3. A sárgaréz rugó — Feszültség Bellegarde felé
A szerelvény zökkenése kíséretében az újság mögé rejtőző utas aktatáskája elcsúszott a padlón, s a sárgaréz pecsét stilizált pókmintája teljesen elvált az árnyéktól. Laurent kalauz épp ebben a pillanatban nyitott be a fülkébe, ujjai között egy apró, csillogó fém alkatrésszel.
„Fődetektív úr,” – kapott levegő után Laurent, miközben a fülkében ülők meglepetten néztek rá. „Ezt a kicsiny sárgaréz rugót a folyosó szőnyegén találtam. És ha megmozdítom, kísértetiesen emlékeztet arra a hangra, ami a hölgy kosarából hallatszik.”
„Ó, a mechanika csodái!” – jegyezte meg Vaneau detektív szárazon, miközben tekintete a fiatal hölgy remegő kezeire tévedt. „Úgy tűnik, a természet hangjai néha meglepően sok fogaskereket tartalmaznak.”
„Ez nevetséges!” – horkant fel a sötét köpenyes utas, gyanakvóan méregetve az újságos urat. „Akkor maga nem is olvas, a kosárban nincsenek is tücskök, s a pók sem igazi? Egy egész álcázózenekart utaztatunk ezen a vonaton?”
„Az álcázás akkor a leghatékonyabb, ha a figyelem elterelésére szolgál,” – felelte Vaneau higgadtan, majd elegáns mozdulattal elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig némán nézte a mutatók járását. „Pontosan tizenöt perc múlva Saint-Julien állomásra érkezünk. S ott megtudjuk, a pókmintás pecsét tulajdonosa kinek a csomagjára számított a megbeszélt ritmusjelzés alapján.”
A fiatal hölgy elfojtott kiáltással húzta közelebb a kosarat, miközben az aktatáskát szorító úr tekintete megkeményedett.
„Fődetektív úr,” – kapott levegő után Laurent, miközben a fülkében ülők meglepetten néztek rá. „Ezt a kicsiny sárgaréz rugót a folyosó szőnyegén találtam. És ha megmozdítom, kísértetiesen emlékeztet arra a hangra, ami a hölgy kosarából hallatszik.”
„Ó, a mechanika csodái!” – jegyezte meg Vaneau detektív szárazon, miközben tekintete a fiatal hölgy remegő kezeire tévedt. „Úgy tűnik, a természet hangjai néha meglepően sok fogaskereket tartalmaznak.”
„Ez nevetséges!” – horkant fel a sötét köpenyes utas, gyanakvóan méregetve az újságos urat. „Akkor maga nem is olvas, a kosárban nincsenek is tücskök, s a pók sem igazi? Egy egész álcázózenekart utaztatunk ezen a vonaton?”
„Az álcázás akkor a leghatékonyabb, ha a figyelem elterelésére szolgál,” – felelte Vaneau higgadtan, majd elegáns mozdulattal elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig némán nézte a mutatók járását. „Pontosan tizenöt perc múlva Saint-Julien állomásra érkezünk. S ott megtudjuk, a pókmintás pecsét tulajdonosa kinek a csomagjára számított a megbeszélt ritmusjelzés alapján.”
A fiatal hölgy elfojtott kiáltással húzta közelebb a kosarat, miközben az aktatáskát szorító úr tekintete megkeményedett.
Ebben a részben
Szereplők
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-utas
- fiatal-holgy-ciripelo-kosarral
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke
- a-vonat
- saint-julien-allomas
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-utas
- fiatal-holgy-ciripelo-kosarral
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.