Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
407/2. A pók és a tücskök — Új dallamok a kocsiban
Monsieur Vaneau apró, ám éles mozdulatát az újság azonnali felemelése követte, de a detektív pillantása már rögzítette a sárgaréz pecsét stilizált pókmintáját. A vonat egyenletesen zötykölődött, mintha semmi különös nem történt volna, de a levegőben egy újabb kérdőjel rezgett, legalábbis Vaneau számára.
„Pók?” – horkant fel a sötét köpenyes utas, aki Monsieur Vaneau halk megjegyzését is elkapta. „Hát persze! Mi hiányzik még? Egy tarantula a kalaptartón, amelyik tangózni kezd a kalauzzal? Már megint valami értelmetlen cirkusz! Ez az egész csak figyelemelterelés, esküszöm!”
„A pókok ritkán táncolnak tangót, uram,” – felelte Vaneau higgadtan, a tekintetével az újság mögött ülő úr felé intve. „És általában még ritkábban szórakoznak értelmetlenül. A legtöbbjüknek célja van. Mint ennek a halk ciripelésnek, vagy annak a meglepően könnyű aktatáskának, amely mintha egy lekváros üveggel is nehezebb lenne.”
A fiatal hölgy, aki eddig a kosarával foglalatoskodott, most egy pillanatra felnézett, és idegesen igazította meg a sálját. A kosárból érkező halk ciripelés mintha kissé felgyorsult volna, mintha a tücskök is érzékelnék a feszültséget. Az aktatáskás úr, akinek újsága most már vastag falat képezett közte és a világ között, meg sem moccant, csak a papír enyhe suhogása jelezte, hogy lélegzik. Vaneau halványan elmosolyodott.
„Vagy talán egy újabb dallam bontakozik ki Bellegarde felé,” – folytatta a detektív, elgondolkodva. „A ciripelés és a pók, a könnyedség és a rejtély. A zene egyre összetettebb, nemde? Mintha a vonaton utazók mindegyike saját hangszert hozott volna, hogy egy soha nem hallott szimfóniát adjon elő.”
„Pók?” – horkant fel a sötét köpenyes utas, aki Monsieur Vaneau halk megjegyzését is elkapta. „Hát persze! Mi hiányzik még? Egy tarantula a kalaptartón, amelyik tangózni kezd a kalauzzal? Már megint valami értelmetlen cirkusz! Ez az egész csak figyelemelterelés, esküszöm!”
„A pókok ritkán táncolnak tangót, uram,” – felelte Vaneau higgadtan, a tekintetével az újság mögött ülő úr felé intve. „És általában még ritkábban szórakoznak értelmetlenül. A legtöbbjüknek célja van. Mint ennek a halk ciripelésnek, vagy annak a meglepően könnyű aktatáskának, amely mintha egy lekváros üveggel is nehezebb lenne.”
A fiatal hölgy, aki eddig a kosarával foglalatoskodott, most egy pillanatra felnézett, és idegesen igazította meg a sálját. A kosárból érkező halk ciripelés mintha kissé felgyorsult volna, mintha a tücskök is érzékelnék a feszültséget. Az aktatáskás úr, akinek újsága most már vastag falat képezett közte és a világ között, meg sem moccant, csak a papír enyhe suhogása jelezte, hogy lélegzik. Vaneau halványan elmosolyodott.
„Vagy talán egy újabb dallam bontakozik ki Bellegarde felé,” – folytatta a detektív, elgondolkodva. „A ciripelés és a pók, a könnyedség és a rejtély. A zene egyre összetettebb, nemde? Mintha a vonaton utazók mindegyike saját hangszert hozott volna, hogy egy soha nem hallott szimfóniát adjon elő.”
Ebben a részben
Szereplők
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-utas
- fiatal-holgy-ciripelo-kosarral
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke
- a-vonat
- bellegarde-allomas
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-utas
- fiatal-holgy-ciripelo-kosarral
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.