Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
407/1. A ciripelő kosár — Új dallamok a kocsiban
A vonat felgyorsult, Courcelles állomás távolodott mögötte. A feszültség, bár az letartóztatás enyhítette, mégis ott lebegett a levegőben, mint egy olcsó parfüm utóíze. A megmaradt utasok ideges pillantásokat váltottak, a kollektív megkönnyebbült sóhaj versengett egy kimondatlan kérdéssel: most mi jön?
„Pompás,” morogta a sötét köpenyes utas, aki eddig csak reszketve figyelt. „Mi jön még? Egy cirkuszi produkció? Esetleg a kalauz elkezd zsonglőrködni a jegyekkel?” Laurent kalauz zavartan elköhintette magát, majd gyorsan távozott, mintha hirtelen sürgős tennivalója akadt volna a szerelvény másik végén. Monsieur Vaneau csupán egy pillanatra emelte fel a szemöldökét, majd tekintete az új érkezőkre siklott.
A fiatal hölgy, aki a ciripelő kosarával szállt fel, most óvatosan helyezte el azt az ülés alá. A kosárból halk, de kitartó ciripelés hallatszott, mintha egy tucat tücsök rendezett volna bent minikoncertet. A hölgy idegesen simította meg selyemsálát. Az úr, akinek poggyásza valóban gyanúsan könnyűnek tűnt, egy elegáns, ám szinte súlytalan aktatáskával ült le szemközt, és azonnal egy vastag újságba temetkezett.
„Érdekes,” mondta Vaneau halk hangon, inkább magának, mint bárki másnak. „A múltkor csilingelés, most ciripelés. A modern utazás zenéje egyre… eklektikusabb.” A sötét köpenyes utas felhördült. „Én azt mondom, valaki csak szórakozik velünk. Megint! Csak hogy elterelje a figyelmet. Mint az előbb!”
Vaneau elmosolyodott. „Lehetséges. A figyelem elterelése egy művészet. Azonban az úr, akinek táskája annyira könnyű, az a hölgy, akinek kosara olyan… hangos. Az élet ritmusa néha a legváratlanabb helyekről szól.” A vonat egyenletes morajlással robogott tovább, és a ciripelés, bár halk volt, mégis áthatotta a fülke nyugalmát. Ekkor az aktatáskás úr újságja a földre esett, és egy pillanatra láthatóvá vált a táska oldalán egy apró, különös, sárgarézből készült pecsét, amely mintha egy stilizált pókot ábrázolt volna. Szinte azonnal felkapta az újságot, de Vaneau tekintete már rögzítette a részletet. A következő állomás, Bellegarde felé haladva, egy új, még ismeretlen dallam kezdett kibontakozni az Intercontinental Express kocsijában.
„Pompás,” morogta a sötét köpenyes utas, aki eddig csak reszketve figyelt. „Mi jön még? Egy cirkuszi produkció? Esetleg a kalauz elkezd zsonglőrködni a jegyekkel?” Laurent kalauz zavartan elköhintette magát, majd gyorsan távozott, mintha hirtelen sürgős tennivalója akadt volna a szerelvény másik végén. Monsieur Vaneau csupán egy pillanatra emelte fel a szemöldökét, majd tekintete az új érkezőkre siklott.
A fiatal hölgy, aki a ciripelő kosarával szállt fel, most óvatosan helyezte el azt az ülés alá. A kosárból halk, de kitartó ciripelés hallatszott, mintha egy tucat tücsök rendezett volna bent minikoncertet. A hölgy idegesen simította meg selyemsálát. Az úr, akinek poggyásza valóban gyanúsan könnyűnek tűnt, egy elegáns, ám szinte súlytalan aktatáskával ült le szemközt, és azonnal egy vastag újságba temetkezett.
„Érdekes,” mondta Vaneau halk hangon, inkább magának, mint bárki másnak. „A múltkor csilingelés, most ciripelés. A modern utazás zenéje egyre… eklektikusabb.” A sötét köpenyes utas felhördült. „Én azt mondom, valaki csak szórakozik velünk. Megint! Csak hogy elterelje a figyelmet. Mint az előbb!”
Vaneau elmosolyodott. „Lehetséges. A figyelem elterelése egy művészet. Azonban az úr, akinek táskája annyira könnyű, az a hölgy, akinek kosara olyan… hangos. Az élet ritmusa néha a legváratlanabb helyekről szól.” A vonat egyenletes morajlással robogott tovább, és a ciripelés, bár halk volt, mégis áthatotta a fülke nyugalmát. Ekkor az aktatáskás úr újságja a földre esett, és egy pillanatra láthatóvá vált a táska oldalán egy apró, különös, sárgarézből készült pecsét, amely mintha egy stilizált pókot ábrázolt volna. Szinte azonnal felkapta az újságot, de Vaneau tekintete már rögzítette a részletet. A következő állomás, Bellegarde felé haladva, egy új, még ismeretlen dallam kezdett kibontakozni az Intercontinental Express kocsijában.
Ebben a részben
Szereplők
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-utas
- fiatal-holgy-ciripelo-kosarral
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke
- a-vonat
- bellegarde-allomas
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- a-sotetkek-kabatos-utas
- az-uj-utas
- fiatal-holgy
- fiatal-holgy-ciripelo-kosarral
- helyi-nyomozok
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- uriember-sok-lepecsetelt-boritekka
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.