Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

406/5. A karkötő dallama — A hangjegyek nyomában

A detektív tovább jegyzetelt, mintha valóban egy zeneművet elemezne, a csengők pedig, mintha csak erre vártak volna, hirtelen ritmust váltottak. Egy gyorsabb, szinte ideges csilingelés vette kezdetét, a korábbi háromnegyedes ütemet egy zaklatott kettő négyedes váltotta fel. Mintha a fiatal hölgy csuklómozdulatai egy láthatatlan karmester pálcája lennének, a dobozok pedig a vonakodó zenekar.
– Látja, kalauz úr – szólalt meg Vaneau, anélkül, hogy felnézett volna a füzetéből. – A művész éppen a művével vitatkozik. Érdekes, nem gondolja? A dinamika is megváltozott. Egyre idegesebb a kompozíció.
Laurent kalauz csak keservesen felsóhajtott. – Ideges? Monsieur Vaneau, mi már a katarzis határán billegünk! Az utasok lassan úgy néznek rám, mintha én adtam volna kölcsön a csuklóját a kisasszonynak. Ráadásul Avignon-les-Bains-ban a helyi állomásfőnök úr híresen rosszallja az „improvizatív” zenés darabokat a peronon. Főleg, ha azokat a poggyásztartók adják elő.
A fiatal hölgy, az új utas, aki eddig csak lehorgasztott fejjel állt, most felkapta a fejét. Szemében aggodalom tükröződött. – Én… én nem tudok róla! Ez csak egy karkötő, egy régi darab! – Dadogta, miközben öntudatlanul megpróbálta a kezét a háta mögé rejteni, de a csengők még ekkor is dühösen tiltakoztak a mozdulat ellen.
A sötétkék kabátos utas, akinek az arcán már csak egy vékony cérnaszál tartotta a nyugalmát, most felnevetett. – Ó, persze! Régi darab! Talán egy elátkozott karkötő, ami csak arra vár, hogy megbolondítsa a környezetét. Vagy talán a tulajdonosa akarja, hogy megbolonduljunk! – nézett ferde szemmel a fiatal hölgyre.
A sötét köpenyes utas, aki eddig a reménykedés szélén állt, most hirtelen előrelépett. – A gőzölgő bőrönd után a csengő karkötő… Ez már túl sok a véletlenből! Pontosan tizenkét perc múlva érkezünk Avignon-les-Bains-ba! Valakinek magyarázatot kell adnia, mielőtt a vonat egy hatalmas csörgődobozzá változna!
Vaneau felemelte a kezét, intve, hogy csendesedjenek el. – Ne siessünk ennyire a következtetésekkel. A szándék mindig érdekesebb, mint a zaj. De azt hiszem, a hiányzó dallam már nem a karkötőn rejtőzik. Hanem az azt viselőn.
A detektív lassan becsukta jegyzetfüzetét, majd tekintetét a fiatal hölgyre emelte, mintha most pillantaná meg először igazán. A csend, ami ezután beállt, szinte hangosabb volt, mint az összes korábbi csengés. Laurent kalauz pedig úgy érezte, mintha a vonat egy pillanatra megállt volna a síneken, mielőtt tovább robogna a megoldás felé.
Ebben a részben

Szereplők

  • a-sotet-kopenyes-utas
  • a-sotetkek-kabatos-utas
  • az-uj-utas
  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau

Helyszín

  • 4-es-fulke-elotere
  • a-vonat

Előző jelenet szereplői

  • a-sotet-kopenyes-utas
  • a-sotetkek-kabatos-utas
  • az-uj-csorgo-utas
  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.