Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

406/6. A karkötő titka — A mechanikus dallam

Monsieur Vaneau nyugodt tekintete megállapodott a fiatal hölgy sápadt arcán. Az „új utas” néven emlegetett hölgy ösztönösen mélyebbre húzta a vállát, mintha eltűnhetne a kabátjában. A karkötő eközben halkan, szinte szégyenlősen csengett, mintha tudatában lenne a rá szegeződő figyelemnek. Laurent kalauz lélegzete is elakadt, tekintetével Vaneau minden rezdülését követte, miközben a vonat ritmikus zörgése csak alig leplezte a benne doboló szívet.
– Nincs itt semmiféle átok, kedves utasaim – szólalt meg Vaneau végül, hangja halk volt, mégis betöltötte a fülke előterét. – Pusztán fizika. Egy egészen elegáns, már-már művészi kivitelezésű fizika, ha szabad így mondanom. A karkötő, amit a kisasszony visel, valójában egy igen precízen kalibrált rezgéskeltő. Egy mechanizmus, ami arra lett tervezve, hogy a csuklómozdulatokat bizonyos frekvenciájú rezgésekké alakítsa át.
A sötétkék kabátos utas értetlenül pislogott. – Rezgéskeltő? Szóval a karkötő nem is csenget, hanem… rezeg? Akkor miért csörögnek a dobozok, kérem szépen? Miért halljuk a pokoli szimfóniát, ha csak rezeg?
– Mert a dobozok, barátom, úgy tűnik, éppen ezekre a rezgésekre lettek beállítva – folytatta Vaneau, anélkül, hogy megengedte volna magának a legkisebb zavart is. – Gondoljanak csak bele. Miért is áll a fiatal hölgy mindig a csomagok közelében? És miért erősödik fel a csengés, amikor a mozdulatai intenzívebbé válnak? A karkötő rezgései rezonálnak a dobozokban lévő, apró fémlemezekkel, vagy épp szálakkal. Egy mesteri elterelés, azt kell mondjam. A hang nem a karkötőből jön, hanem… a dobozokból.
A fiatal hölgy szeme elkerekedett. – De… de miért? Én nem… nem tudtam erről! – A karkötője most teljesen elnémult, mintha ő is megértette volna a leleplezést. – Ez csak egy családi örökség!
Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte a benne lakozó mechanika csendes működését. Majd nyugodtan megszólalt: – Pontosan kilenc perc múlva Montferrat állomásra érkezünk. A magyarázat pedig még várhat, kisasszony. A szándékokról majd a helyi nyomozók faggatják. De a mechanika… az már a mi asztalunk.
Laurent kalauz egy hirtelen remegést érzett, ami nem a vonattól jött. Kilenc perc. Kilenc perc, és megérkeznek. A megkönnyebbülés és a rettegés különös elegye öntötte el. A sötét köpenyes utas pedig, akinek reménykedése most már a tiszta kíváncsiságba csapott át, némán bólintott. Vaneau detektív lassan visszacsukta az óráját, és figyelmét a folyosó végére szegezte, mintha már látná a közeledő megoldást és az állomást.
Ebben a részben

Szereplők

  • a-sotet-kopenyes-utas
  • a-sotetkek-kabatos-utas
  • az-uj-utas
  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau

Helyszín

  • 4-es-fulke-elotere
  • a-vonat

Előző jelenet szereplői

  • a-sotet-kopenyes-utas
  • a-sotetkek-kabatos-utas
  • az-uj-utas
  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.