Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

406/4. A karkötő üteme — A visszhangzó cáfolat

– Ó, dehogy, monsieur! – kapott hirtelen levegőért az új csörgő utas, miközben kétségbeesetten próbálta a kalapdoboz fedelét visszazárni. – Ez csupán… egy igen érzékeny szerkezet, amely a vonat rezgéseire és a légnyomás változásaira reagál. A karkötőm? Tiszta véletlen egybeesés! Egy régimódi divatőrület csupán, semmi több. – Azzal zavartan megrázta a csuklóját, de a csengők, mintha csak ujjongva fogadnák Vaneau elméletét, még hangosabban csendültek fel.
Laurent kalauz, aki eddig csak tátott szájjal figyelte a jelenetet, most felsóhajtott. – Véletlen? Mademoiselle, a „véletlen” nem szokott háromnegyedes ütemben csilingelni, pláne nem egy teljes bagázsnyi dobozból! Mintha egy miniatűr operaház költözött volna a csomagtartóba. Az utasok meg már azt hiszik, egy elszabadult karácsonyi szán robog el mellettük.
– Egy elszabadult szán, aminek a vezetője a csuklóján hordja a gyeplőt – tette hozzá Vaneau udvariasan, egy pillantást vetve a fiatal hölgyre. – Látja, a precíziós óraművekkel az a gond, hogy a precizitásuk könnyen leleplezheti őket. A rezgéselmélet érdekes, de a karkötője hiányzó ezüst dísze… nos, az pont olyan, mint ami a dobozból kikandikáló szerkezetről esett le. Egy apró, de beszédes bizonyíték a közvetlen mechanikus kapcsolatról.
A sötétkék kabátos utas bosszúsan dúdolni kezdett, mintha el akarná nyomni a csengők zaját. – Hát persze, egy „véletlen” rejtély, mint az a gőzölgő bőrönd. Mi jön legközelebb? Egy éneklő kalapdoboz, ami dalra fakad, ha megvakarja az ember a fülét? – kérdezte a sötét köpenyes utas, aki még mindig reménykedve szorította a fülke ajtaját, mintha az bármelyik pillanatban kimenekíthetné a csengők terrorja elől.
Laurent kalauz dühösen ingatta a fejét. – Akkor most mi lesz, Monsieur Vaneau? A folyosó már úgy fest, mint egy órásműhely, ami épp összeomlik. Pontosan tizenöt perc múlva Avignon-les-Bains állomásra érkezünk, és én nem szeretnék egy csilingelő káoszt magyarázni a helyi állomásfőnöknek. Ez már nem csak zaj, ez már… szimfónia! De sajnos egy olyan, aminek a közönsége lassan megőrül.
– Ne aggódjon, kalauz úr – nyugtatta Vaneau, elkapva a fiatal hölgy elkeseredett pillantását. – A szimfónia, mint minden műalkotás, megérdemli, hogy részleteiben is megértsük. És azt hiszem, most már kezdjük meghallani a zeneszerző szándékát. Csak egy apró dallam hiányzik még a teljes képhez. – A detektív lassan elővett egy jegyzetfüzetet a belső zsebéből, és jegyzetelni kezdett, mintha a csengőhangok kottáját írná le.
Ebben a részben

Szereplők

  • a-sotet-kopenyes-utas
  • a-sotetkek-kabatos-utas
  • az-uj-csorgo-utas
  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau

Helyszín

  • 4-es-fulke-elotere
  • a-vonat

Előző jelenet szereplői

  • a-sotet-kopenyes-utas
  • a-sotetkek-kabatos-utas
  • az-uj-csorgo-utas
  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.