399/2. A lakatolt bőrdoboz — Halk sziszegés a folyosón

– A hölgy határozottan nem kedveli a jegyvizsgálókat – jegyezte meg Laurent kalauz, miközben óvatosan visszahelyezte zsebébe a rézlyukasztót. – Vagy csupán a társaságot kerüli.
– Nem a társaságot kerüli, kedves Laurent, hanem a kíváncsi tekinteteket – helyesbített Monsieur Vaneau szelíden, s a 4-es fülke lezárt ajtajára függesztette a tekintetét. – Aki lakatot tesz egy ekkora bőrdobozra, az általában két dolgot igyekszik megvédeni: a tartalmát, vagy a saját látszólagos nyugalmát. És úgy sejtem, a kisasszony már mindkettőt elhamarkodottan kockára tette.
Laurent elgondolkodva tanulmányozta a kezében maradt jegytőrt.
– A neve Mademoiselle Claire Dupontként szerepel a jegyzékben. A menetjegye csupán Auberoche állomásig szól.
– Auberoche? – húzta fel a szemöldökét Vaneau elegáns érdeklődéssel. – Egy csendes vasúti csomópont, ahol a legizgalmasabb esemény a délutáni posta érkezése. Különös úti cél egy olyan utasnak, aki úgy kapaszkodik a poggyászába, mintha abban az államkincstár kulcsa lapulna.
Abban a pillanatban a zárt ajtó mögül halk, tompa sziszegés hallatszott, mintha egy apró, rugós szerkezet kerekessora indult volna be. Laurent feszülten nézett a nyugalmazott fődetektívre.
– Uram... ez egy időzítő lenne?
– Nem valószínű – válaszolta Vaneau szárazon. – Egy közönséges időzítő ritkábban próbálja kiegyenlíteni a fülke levegőnyomását. De kétségkívül rendkívül pontossá teszi a szomszédságunkat.