395/5. A gyanús kosár — Folyosói felderítés

– Ha nem hajlandó kinyitni a kosarat, madame – szólalt meg a sötétkék kabátos utas türelmetlenül –, kénytelenek leszünk a legközelebbi megállónál átadni a csomagot a vasúti hatóságoknak!
– A hatóságok túlságosan hűvösen bánnának egy ekkora finommechanikai remekművel – jegyezte meg Vaneau szelíden. – Különösen egy olyan szerkezettel, amelyik nem időzített robbanószert, hanem egy ritka svájci automatát rejt.
Az idős hölgy felhorkant, ám a fülkeajtó rését egy picit szélesebbre tárta.
– Ugyan honnan tudná maga, mi van a kosaramban?
– A fémes kattogás ritmusa nem egy időzítő egyenletes üteme – magyarázta Vaneau, miközben végigsimította ősz bajszát. – Sokkal inkább egy harminckét fogú fogaskerék és egy megvetemedett gátszerkezet küzdelme. A levendulaolaj pedig a finom csapágyak védelmére szolgál, hogy a sárgaréz alkatrészek ne korrodáljanak a vonatzörgésben.
Laurent kalauz megkönnyebbülten fellélegzett, majd gyanakvóan pillantott a kosárra.
– De miért kell egy drága óraműves automatát letakart kosárban utaztatni a hálókocsiban?
– Mert a tisztelt madame nyilvánvalóan el akarta kerülni a vámtisztek kíváncsiskodását – nézett a hölgyre Vaneau udvarias mosollyal. – Ugye jól sejtik a tények, madame?
Az idős hölgy megszeppenve nézett rájuk, s végül lassan leemelte a kendőt a kosárról.