395/4. A mechanikus szerkezet — Ritmus és finommechanika

Az idős hölgy a szavait hallva még szorosabbra zárta a fülke ajtaját, ám a letakart kosárból ekkor egy határozott, fémes pendülés hallatszott, amit egy lassan csillapodó, ritmikus kattogás követett.
– Úgy tűnik, a zenedoboz rugója most járt le – jegyezte meg a sötétkék kabátos utas, s diadalmasan Laurent kalauzra pillantott. – Pontosan úgy szól, mint a múlt heti expresszen elkövetett mechanikus átverés!
– Óvatosságra intem a gyors párhuzamoktól, uram – mondta Vaneau higgadtan, miközben hüvelykujjával kipattintotta ezüst zsebórája fedelét. – Abban az ügyben a szerkezet nem nyomott kilencven dekát, és legkevésbé sem bocsátott ki magából halvány levendulaillatot.
Az idős hölgy arca elfehéredett a résben.
– Maga... maga szagolgatja a csomagomat? – kérdezte méltatlankodva.
– Csupán konstatálom a tényeket, madame – felelte Vaneau udvarias mosollyal. – A levendula kiválóan alkalmas a finom műszerolaj nehéz szagának leplezésére. Ugyanakkor felveti a kérdést: miért kényszerül egy tisztességes óraszerkezet az illatszerek álcájára?
Laurent kalauz aggodalmasan a homlokát ráncolta.
– Monsieur Vaneau, Ön szerint veszélyben van a hálókocsi csöndje?
– Egyelőre csak a jóízű alvásunk, Laurent – válaszolta Vaneau, s óráját visszatette a mellényzsebébe. – Bár ha a kosárban lévő gátszerkezet eléri a maximális feszültséget, Elberen állomás előtt még tartogathat számunkra némi meglepetést.