395/6. A bronzmadár titka — Folyosói megdöbbenés

A kendő alatt egy cizellált, sárgarézből és filigrán bronzból kovácsolt mechanikus énekesmadár bukkant elő. A finom szerkezet apró szárnyait rezgetve, ütemes kattogással tátogott a bársonybélésű kosár mélyén.
– Egy tizennyolcadik századi, kettős gátszerkezetű automata fülemüle – állapította meg Monsieur Vaneau, s mutatóujjával óvatosan megérintette a rezes tollazatot. – Bámulatos műremek. Noha a csapágyazása némi levendulaolajos tisztítást igényelne.
– De hiszen ez csupán egy drága játékszer! – csodálkozott el Laurent kalauz, miközben a szomszédos fülke ajtójából a szürke kalapos utas is előbukkant, s megkönnyebbülten elmosolyodott.
– Nem egészen játékszer, ha a vámtisztek szemszögéből nézzük – jegyezte meg a sötétkék kabátos utas, karba font kézzel dőlve a fülkeajtónak.
– Csupán a családi örökségemet próbáltam biztonságba helyezni! – háborodott fel az idős hölgy, s sietve igyekezett visszahúzni a kendőt.
Vaneau tekintete azonban a kosár alsó rekeszére tévedt. A kattogó bronzmadár alatt egy gondosan összehajtott, piros viasszal lepecsételt boríték lapult. Pontosan olyan, mint amilyeneket a folyosó távolabbi sarkában álló, feszült tekintetű úriember szorongatott a kabátja belső zsebében.
– Úgy tűnik, madame, a kalitka nemcsak énekesmadarat rejt, hanem futárszolgálatot is – jegyezte meg Vaneau csendes, száraz mosollyal.