376/6. A ciripelő kosár — Felderítés indul

Laurent kalauz valóban fellélegzett, miután az ajtók újra bezáródtak. „Ez már-már rutinná válik” – gondolta, miközben diszkréten Monsieur Vaneau felé pillantott. Az idős hölgy, aki most a VIP kocsi folyosóján egyensúlyozott a ciripelő kosárral, azonnal megragadta a detektív figyelmét.
– Meglehetősen… élénk poggyász – jegyezte meg Laurent, miközben segített az idős hölgynek elhelyezkedni, aki csak annyit mondott, hogy „ezek a kicsikék”.
Monsieur Vaneau egy pillanatra elhagyta a kárpitot, ahol korábban a sötét köpenyes utas ült. Szeme az új jövevény felé siklott, akinek selyemsállal letakart kosarából nemcsak ciripelés, hanem halvány, már-már dallamos csilingelés is kiszűrődött.
– Valóban – válaszolta Monsieur Vaneau nyugodtan, anélkül, hogy elfordította volna tekintetét az idős hölgyről. – Bizonyos értelemben még a sárgaréz nyomólemezeknél is sokkal zajosabb.
Laurent elmosolyodott. – Remélem, ezúttal békésebb a természete, mint az előző szállítmánynak. Az ember nem szeretné, ha a csilingelés a hamisítványok hangja lenne.
– Az a kérdés, mit takar a selyem – mondta Monsieur Vaneau, egy szót sem pazarolva a már elszállított esetre. A vonat ritmusos zötykölődéssel vágott át az éjszakán, Aulnay-les-Forges állomás felé.