376/4. A feltört retesz — Éjszakai léprecsalás

– Önhitt fecsegés! – sziszegte a sötét köpenyes férfi, miközben igyekezett a kazettát minél közelebb húzni a mellkasához. – Ez egy kifejezetten antik, francia mester által készített egyedi szerkezet!
– Valóban az – bólintott Monsieur Vaneau, s egy finom kézmozdulattal a négyes fülke nyitott ajtaja felé mutatott. – Különösen az a része egyedi, ahol a feszítővas friss nyoma még le sem dobta a sárgaréz reszeléket.
Laurent kalauz pont ebben a pillanatban érkezett meg, kezében egy gőzölgő tálcával, amelyen a teáscsészék mellett egy apró, hajtogatott papírlap is feküdt.
– A teát tálaltam, uram – mondta a kalauz a megszokott, gépies szertartásossággal. – És ha megengedi, a fülke előtti szőnyegről összegyűjtött rézpor-mintát is a tálcára helyeztem. Rendfeletti módon csillogott a lámpafényben.
A köpenyes utas arca egyetlen pillanat alatt veszítette el maradék színét. Óvatosan hátrált egy lépést, de Vaneau már beült a fülke ablak felőli ülésére, s teáskanalát szinte észrevétlenül koccintotta a porcelánhoz.
– Látja, uram – folytatta a detektív nyájasan –, a dolgok meglepő természetességgel rendeződnek egymás mellé. Önnek van egy sárgaréz kazettája, a szőnyegen sárgarézpor található, a nyomólemezek pedig, amiket keresnek, szintén sárgarézből készültek. Vajon a belcastel-i csendőrbiztos is hinni fog a véletlenek ilyen szerencsés egybeesésében?