376/3. A csörgő kazetta — Folyosói puhatolózás

A szerelvény ritmikus kattogással vágott neki az éjszakának Chantelle felé. Laurent kalauz elégedetten porolta le az egyenruháját a sikeres varelmont-i elszámoltatás után, ám a zsebében csörgő kulcscsomó hangjára az újonnan felszállt, sötét köpenyes utas riadtan rándult meg. A férfi szorosabban magához ölelte a nehéz, sárgaréz pántokkal kivert fémkazettát.
– A csomagja felettébb beszédes, uram – jegyezte meg Monsieur Vaneau szelíden, miközben lépett egyet a folyosón. – Mintha egy tucat érme táncolna odabent minden egyes sínváltásnál.
– Csupán… személyes iratok és családi emléktárgyak! – vágta rá a sötét köpenyes férfi, miközben homlokán apró izzadságcseppek jelentek meg. – És a leghatározottabban nincs semmi köze hozzá!
– Természetesen nincs – bólintott Vaneau finom, kiegyensúlyozott mosollyal. – Kivéve, ha a családi emléktárgyai véletlenül megegyeznek a lyoni bankrendszerből délután hiányolt sárgaréz nyomólemezekkel. Laurent, legyen kedves, a négyes fülkében a teáskészlet mellé készítsen be még egy csészét. Úgy tűnik, az új útitársunk éjszakája meglehetősen mozgalmasnak ígérkezik.
– Ön őrült! – sziszegte az utas, miközben szorosan a fülkeajtónak lapult. – Senki sem vádolhat meg semmivel, amíg a kazetta zárva van!
– Nem vádolom, uram – válaszolta Vaneau halkan. – Csupán megállapítom, hogy a záróretesz nyelve három milliméterrel mélyebbre szaladt a kelleténél. Ami azt jelenti, hogy a reteszt nem kulccsal, hanem egy meglehetősen ügyetlen feszítővas-kísérlettel pattintották helyre.