370/5. A rejtélyes foglalat — Délelőtti megvilágosodás

– Nem szándékosan hagytam magára, uram! – szabadkozott a borítékos fiatal úr, miközben remegő kézzel nyújtotta át a cizellált rézkulcsot. – A büfékocsiból siettem vissza a hiányzó viaszpecsétekkel. A felettesem határozottan a lelkemre kötötte: ha a szerkezet ütemes ketyegésbe kezd, azonnal fordítsam el benne a kulcsot háromszor!
Vaneau átvette a rézkulcsot, s hüvelykujjával végigsimította a finoman megmunkált tollazatot. Tekintete a nyitott doboz alján tátongó apró foglalatra tévedt.
– Kiváló elképzelés – jegyezte meg a detektív szárazon. – Egyetlen szépséghibával. Ön azt hiszi, felhúzza a rugót, holott a foglalat szélén semmilyen kopás nem látható. Egy napi használatban lévő óraműnél ez fizikai képtelenség.
– Ez... mit jelent, Monsieur Vaneau? – kérdezte a kíváncsi fiatalember, előrébb tolakodva a folyosón.
– Azt, hogy ez nem felhúzókulcs, hanem egy elhárító retesz – válaszolta Vaneau higgadtan. – Ha a kulcsot most háromszor elfordítaná, a doboz belső mechanikája egy adag fekete tintát préselne a benne őrzött dokumentumokra.
A fátyolos hölgy fojtott hangon felajajdult, Laurent kalauz pedig óvatosan megigazította a sapkáját.
– Szándékos megsemmisítés? – hüledezett a borítékos fiatal úr. – De hát a császári szabadalmak...
– A császári szabadalmak biztonságban vannak – intett Vaneau. – Csupán valaki gondoskodni akart róla, hogy avatatlan kézben a titok örökre elenyésszen.