370/4. A hiányzó felhúzókulcs — Délelőtti fordulat

– A vasúti társaság pénzügyi szigora valóban határtalan, Laurent – felelte Vaneau, miközben gombostű és hajtű helyett a saját zsebkésének keskeny pengéjét illesztette a rézretesz mellé. – Ám úgy vélem, a dallam most elmarad. A retesz mögött szirén helyett csupán egy megrekedt fogaskerék várakozik.
Egy apró, fémes kattanás hallatszott, s a doboz ütemes ketyegése hirtelen megbicsaklott, majd néma csendre váltott. A folyosón várakozó utasok közt megkönnyebbült moraj futott végig, s a fátyolos hölgy elismerően bólintott.
– Zseniális! – kiáltott fel a kíváncsi fiatalember. – Tehát mégsem egy Pokoli Szerkezet?
– A svájci órásmesterek ritkán építenek robbanóanyagot a dobozaikba, hacsak nem a pontatlanság okozta felháborodásra gondol – jegyezte meg szárazon a detektív. – Azonban a szerkezet alján van egy üres foglalat. Egy igen egyedi felhúzókulcs hiányzik belőle.
Ebben a pillanatban a hálókocsi végében csapódott az ajtó, s egy fiatal úr bukkant fel, karjában egy hatalmas köteg vörös viasszal lepecsételt borítékkal. A homlokát gyöngyöző izzadság borította, s riadtan pillantott a nyitott fadobozra.
– A kulcs! – lihegte zaklatottan, miközben a mellényzsebébe nyúlt, s egy finoman cizellált rézkulcsot húzott elő. – Kérem, ne nyúljanak hozzá! A császári szabadalmi hivatal iratai függenek ezen a szerkezeten!
Vaneau higgadtan igazította meg a gallérját, s kimért tekintettel fordult a jövevény felé.
– A szerkezet sérülésmentes, fiatalember – mondta csendesen. – De a kérdés most az: miért hagyta egy ennyire bizalmas mechanikát gazdátlanul ketyegni egy nyitott fülkében?