370/3. A gazdátlan felhúzókulcs — Svájci mechanika a síneken

– Ha megengedi, kisasszony – lépett be a fülkébe Émile Vaneau, óvatosan megkerülve a keskeny szőnyeg szélét –, a svájci szerkezetek legfőbb erénye a megalkuvást nem ismerő pontosságuk. Kulcs nélkül is leállíthatók, bár ehhez némi mechanikai türelemre van szükség.
A selyemsálas hölgy megkönnyebbülten lépett hátrább, átengedve a helyet a detektívnek. A kis rézlábú asztalkán egy finoman berakásos fadoboz állt, amelyből egyenletes, szorgalmas kattogás áradt a fülke csendjébe.
– Kipróbálhatnám a hajtűmet! – ajánlkozott a fátyolos hölgy a folyosóról közelebb hajolva. – Vagy esetleg a kisasszony gombostűjét?
– A gombostű valóban sokoldalú eszköz – jegyezte meg Vaneau szárazon, miközben lehajolt a dobozhoz –, ám a svájci órásmesterek ritkán terveznek fogaskerekeket a kalapkellékek méretére.
A kíváncsi fiatalember gyanakvón beleslesett a doboz mögé.
– De miért kell egy óraműnek ennyire sürgetően ketyegnie? Nem elég, ha egyszerűen mutatja a múló perceket?
– Ez a darab nem csupán mutatja az időt – mutatott Vaneau a doboz hátoldalán lévő apró rézreteszre. – Ez egy zenélő szerkezet, amely elakadt a kioldás előtti pillanatban. Laurent, lennél olyan kedves egy pillanatra megtartani a lámpást?
Laurent kalauz óvatosan közelebb emelte a világítást.
– Természetesen, uram. Bár ha a szerkezet muzsikálni kezd, a társasági szabályzat szerint a dallamos utazásért külön pótdíjat kell felszámítanom.