368/7. A szabotőr árnyéka — Délelőtti derítés

– Egy szerkezet, aminek a célja nem a pusztítás, csupán a késleltetés – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben kilépett a fülkéből a keskeny folyosón gyülekező, megszeppent hallgatóság felé.
A fiatal fátyolos hölgy riadtan szorította magához selyemsálját, míg a mellette álló kíváncsi fiatalember óvatosan két lépést hátrált a nyitott fülkeajtótól. A folyosó sarkában álló helyi főfelügyelő megtörölte az izzadt homlokát.
– De uram! – hebegte a főfelügyelő szaggatottan. – Ha valaki kívülről reteszelte el az ajtót… és most az a gyanús bőrtok ütemesen ketyeg… az nem lehet egy pokoli szerkezet?
– A pokol, kedves főfelügyelőm, általában lényegesen jobb minőségű fogaskerekeket használ – felelte Vaneau, majd mutatóujjával finoman megkopogtatta a táska szélét. – Ez a ritmikus kattogás csupán egy átalakított ébresztőóra. A szabotőrünk abban reménykedett, hogy a pánikba eső társaság nem a zárszerkezet finommechanikáját kezdi el tüzetesen vizsgálni, hanem fejvesztve menekül.
Laurent kalauz elfojtott mosollyal igazította meg a sapkáját.
– Vagyis a tettes nem felrobbantani akarta a szabadalmat, hanem elcsípni a saint-mireux-i átszállást?
– Pontosan – bólintott a detektív. – És miközben mi itt a rézcsavarok rejtélyét csodáljuk, az illető már a saját poggyászát rendezi a szomszédos kocsiban.