368/6. A szabadalom ára — Délelőtti tisztázás

– Egy közös szabadalom rendkívül nemes vállalkozás – válaszolta Vaneau, és halk léptekkel közelebb lépett a szőnyegen guruló apró rézalkatrészekhez. – Az azonban némi magyarázatra szorul, miért igényel egy tudományos kísérlet külső reteszelést és egy fülkébe zárt, rémült társat.
– Mert nem őt akartuk bezárni! – nyögte ki a szürke köpenyes férfi, miközben idegesen igazította meg a gallérját. – A szerkezet az ajtózár automatikus rögzítését hivatott bemutatni a Saint-Aubin-i befektetőknek. De amíg én a belső fogaskerekeket állítottam be, valaki kívülről a rézhuzallal blokkolta a kioldót.
Laurent lehajolt, és óvatosan összeszedte a fényes rézelemeket a szőnyegről.
– Vagyis Önök elméletben a feltalálók, gyakorlatban pedig a saját találmányuk foglyai lettek – jegyezte meg a kalauz, enyhe éllel a hangjában.
– Pontosan! – bólintott a csörgő dobozos úr, aki most már lényegesen kevésbé tűnt magabiztosnak. – Amikor meghallottam a retesz kattanását a folyosóról, azonnal felkaptam a szerszámos dobozokat, de a zűrzavarban összecsereberéltem a nyers bádogárut a finommechanikai alkatrészekkel.
– A logika gyakran meghajol a pánik előtt – felelte Vaneau szelíden, majd elővette ezüst zsebóráját, és egyetlen halk kattanással kinyitotta. Egy pillanatig nézte a számlapot, mielőtt felnézett volna. – Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk. És ott valaki nagyon csalódott lesz, amikor meglátja, hogy Önök nem maradtak a hatos fülke rabjai.