368/5. A finommechanika árnyai — Délelőtti szembesítés

– Ha jól értem a helyzetet – emelte meg a kezét száraz eleganciával Vaneau –, Ön csupán tudományos kíváncsiságból zárta be magát a hatos fülkébe, míg ez az úr puszta véletlenségből a komplett alkatrészkészletet hordozza a dobozaiban.
– Ez felháborító! – háborodott fel az energikus úr, miközben a poggyásza fülsértő csörömpöléssel billent meg a lábánál. – Semmi közöm ehhez a fülkébe zárt órásmesterhez! Én mintadarabokat szállítok!
– A mintadarabok ritkán igényelnek műszerolajat – felelte szelíden a fődetektív –, márpedig a dobozaiból áradó illat és a zárápoló szerkezet kenőanyaga megszólalásig hasonlít egymásra. Laurent, legyen kedves, vessen egy pillantást a felső rekeszre.
A kalauz megköszörülte a torkát, és óvatosan megemelte a legfelső bádogdoboz fedelét. A belső kárpitról nem kanalak vagy reszelők, hanem finoman csiszolt, apró réz fogaskerekek gurultak ki a folyosó szőnyegére.
– Azt hiszem, a bádogosipar jelentős stílusváltáson ment keresztül a reggeli órákban – jegyezte meg Vaneau halk mosollyal.
A szürke köpenyes utas zavartan megköszörülte a torkát, míg a csörgő dobozok gazdája sápadtan húzódott a kocsiajtó felé.
– Jó, elismerem! – fakadt ki végül a mintadarabok tulajdonosa. – Nem bádogos vagyok. De a szerkezet nem illegális! Csupán a közös szabadalmunkat próbáltuk ki védett körülmények között, mielőtt megérkezünk Saint-Aubinba!