367/4. A ketyegő szerkezet — Éjszakai vizsgálat

A szürke köpenyes utas megadóan sóhajtott, majd elfehéredett ujjakkal kikapcsolta a vaskos bőrtok rézcsatjait. A fedél lassú nyikorgással nyílt fel, s a fülke kis társasága elé tárult a rejtélyes tartalom: sötétkék bársonyágyon egy henger alakú, csillogó sárgaréz szerkezet pihent, amelynek apró fogaskerekei kíméletlen pontossággal ketyegtek.
– Ez... egy galambverseny-óra! – kiáltott fel elképedve a kíváncsi fiatalember.
– Meglepően jó a felismerőképessége – jegyezte meg Vaneau szelíd bólintással. – Csakhogy a szokásos galambórák ritkán igénylik a duplafalú rézburkolatot, és még ritkábban hiányzik belőlük egy ilyen jellegzetes rögzítőcsavar.
– Én csupán a szállító vagyok! – szabadkozott a szürke köpenyes, miközben zsebkendőjével a homlokát törölgette. – Egy úriember adta át a csomagot Lainville-ben! Azt mondta, finom mechanika, vigyázzak rá!
– Nos, a mechanika kétségkívül finom – szólt közbe Laurent kalauz, s szigorú tekintettel méregette a szerkezetet –, ám a vasúti szabályzat nem kedveli a felügyelet nélkül ketyegő csomagokat.
– A teher nem a ketyegésben rejlik, kedves Laurent – fordult felé Vaneau egy halk, száraz mosollyal. – Hanem abban, amit a szerkezet mögé rejtettek.