361/6. A zsebben lapuló szerszám — A folyosó vallomása

A sötét kabátos utas tekintete idegesen cikázott Vaneau és a széf kulcsát szorító Laurent között. Megpróbált egy fölényes mosolyt erőltetni az arcára, de a szájszéle érezhetően megremegett.
– Ez csupán... egy személyes tárgy, uram – jelentette ki bizonytalanul, miközben lassan benyúlt a zsebébe. – Egy ártalmatlan levélbontó. Semmi köze semmiféle szerkezethez.
– Kiváló – bólintott Vaneau. – A levélbontók köztudottan a legveszélyesebb eszközök, különösen, ha finomfogazású állítócsavarral és kerekített gátlófejjel látták el őket. Lássuk hát azt a levelet, amit ezzel szándékozott felnyitni!
A férfi habozott, de Vaneau átható, rendíthetetlen pillantása előtt végül beadta a derekát. Előhúzott a zsebéből egy csillogó, speciális acél célszerszámot. Laurent kalauz elfehéredve lépett egyet hátra a folyosó szűk fülkeajtójánál.
– Ez egy valcourti órásmesteri kulcs! – suttogta a kalauz elhűlve. – Ilyennel a legbonyolultabb zárszerkezeteket is át lehet állítani...
– Vagy meg lehet velük állítani egy elszabadult óraművet, mielőtt az túl nagy zajt csapna – tette hozzá Vaneau halk, kimért hangon. – Nos, uram, most már csak egyetlen kérdés maradt: ki fizette meg Önt azért, hogy a fiatal fátyolos hölgy kalapdobozát időzített mechanizmussá alakítsa?
A sötét kabátos utas hátrált egy lépést, s hátát a vagon hűvös faburkolatának vetette.
– Én... én nem tudtam, mi van a dobozban! – nyögte ki végül elcsukló hangon. – Csak annyi volt a feladatom, hogy a megadott percre beállítsam a szerkezet gátlókerék-nyelvét!