361/2. A füstölgő selyemszalag — A feszültség szikrái

– Ha ezek valóban tollak, mademoiselle, akkor erősen javaslom, hogy öntsön rájuk egy pohár szódavizet, mielőtt a legújabb párizsi divat füstmérgezést okoz a VIP kocsi folyosóján – jegyezte meg Monsieur Vaneau csendesen, miközben komótosan felállt az összecsukható székről.
Laurent kalauz kétségbeesetten szorította magához a jegykezelő táskáját, és sápadtan nézte a gyanús dobozt.
– Kisasszony! A vasúttársaság szabályzata szigorúan tiltja a nyílt lángot és a füstölgő fejfedőket a hálókocsiban! Ha a kárpit megperzselődik, a főellenőr engem von felelősségre!
– De hát nem ég! – tiltakozott a fiatal fátyolos hölgy, miközben a selyemszalag alól újabb szürke pöffenet szállt fel, egyenesen a kalapja széléig. – Csupán a… a finommechanikai ápolóolaj párolog! Egy beaumont-sur-oise-i mester készítette ezt a különleges, automata kalapállványt!
– Egy kalapállvány, amely pattan, füstöl és átolajozott fém szagát árasztja – bólintott Vaneau elismerően. – A modern kalapdivat láthatóan jóval meglepőbb, mint gondoltam. Engedje meg, hogy Laurent úr kézbe vegye a dobozt, mielőtt az alja átég.
A hölgy kétségbeesetten megrázta a fejét, és hátra akart lépni, ám abban a pillanatban a csipkés fedél egy éles, fémes kattanással felpattant. A doboz belsejéből nem selyem és szalagok bukkantak elő, hanem egy réz fogaskerekekkel teli, kisméretű szerkezet, amely még mindig gyors ütemben pörgött, és apró szikrákat szórt a bársonybélésre.
– Nos – jegyezte meg Vaneau szelíden –, a tollak meglepően sok fogaskerékkel működnek.