360/3. A leleplezett szerkezet — A fülke rejtélye

– Ha nem rág semmit, Monsieur, akkor kivételesen fegyelmezett tudományos kísérlettel van dolgunk – jegyezte meg Vaneau, és határozott, de elegáns mozdulattal belépett a szűk fülkébe. – Bár meg kell vallanom, ritkán látni olyan élőnyt, amely ennyire szabályos, másodpercenkénti három ritmikus kaparást végezne a papíron.
A szürke köpenyes utas felháborodottan szorította magához a spárgával átkötött papírdobozt.
– Ez magánpoggyász! Nincs semmi joga átkutatni a személyes holmimat!
– A magánpoggyász fogalma azon a ponton válik közüggyé, amikor a csomag finommechanikai olaj szagát árasztja a VIP hálókocsiban – fűzte hozzá Laurent kalauz, miközben feszülten, de reménykedve figyelte a fődetektívet. – Ugye mondtam, Monsieur Vaneau? Csakis fogaskerekek lehetnek!
– Pontosan, Laurent – bólintott Vaneau, s karcsú botja ezüst gombjával a doboz sarkára mutatott. – A zsinór alatti papír enyhén átázott a műszerolajtól. Ön nem egy vadállatot szállít, uram, hanem egy ritka, svájci gyártmányú óraszerkezetet, amelyet a vámtarifák megkerülésére csomagoltak be ilyen hevenyészett módon.
A férfi arca elsápadt, kétségbeesetten próbálta elrejteni a csomagot a kabátja alá.
– Ez… ez csupán egy ártatlan ajándék!
– Egy olyan ajándék, amelynek a gátlókereke épp most mondta fel a szolgálatot – felelte Vaneau száraz eleganciával. – A kaparászó hang nem egyéb, mint a túlfeszített rugóerő vergődése.