357/7. Az erszény csörgése — A szerkezet csapdája

A fékek éles sikolttal szorították meg a kerekeket, és az Intercontinental Express zökkenve állt meg Beaumont-sur-Oise gőzölgő peronjánál. A kocsiajtó csaknem azonnal kivágódott, s a folyosón megjelent a helyi főfelügyelő, mögötte két elszánt nyomozóval. A tiszt homlokán finom izzadságcseppek csillogtak, amint idegesen körbehordta a tekintetét a fülkében.
– Remélem, nem késtünk le semmiről, Monsieur Vaneau! – nyögte a feleső tiszt, miközben gyanakodva nézett a csörgő erszény tulajdonosára. – A sürgöny úgy szólt, hogy egy veszélyes időzített szerkezet ketyeg a fülkében!
– Egyáltalán nem veszélyes, felügyelő úr, csak végtelenül pontos – fordult feléjük Vaneau száraz, megnyugtató mosollyal. – És amint látja, a tulajdonosa rendkívül ragaszkodik hozzá. Bár a szomszédos úr hegedűtokja legalább annyira rászolgál az önök kitüntető figyelmére.
A hegedűs utas hátrálni próbált, de a helyi nyomozók gyorsan és határozottan elállták az útját. A kíváncsi fiatalember diadalmasan mutatott a két lefoglalt tárgyra.
– Mondtam én! Ugyanaz a fémhang hallatszik mindkét csomagból!
– Egészen pontosan egy csempészett óraműves áttétel két feléről van szó – bólintott a detektív. – Az erszényben a rugós szerkezet ketyeg, míg a hegedűtokban a finom fogaskerekek kaptak helyet. Külön-külön csupán furcsa zajt csapnak, ám ha itt összeérnének... nos, akkor egy igen értékes csempészáru hagyta volna el a vonatot anélkül, hogy a vámon bárki észrevette volna.
A főfelügyelő megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben emberei felkísérték a két tiltakozó utast a peronra. A fülkében visszatért a megszokott rend, de a nyitott ajtón át már egy újabb utas lépett be, karján egy furcsán nehéz, lepecsételt faládával.