357/6. Az erszény csörgése — A fémszerkezet rejtélye

Monsieur Vaneau lassan megmozdult, és zakója belső zsebéből előhúzta a kopott, ám tökéletesen karbantartott ezüst zsebóráját. Egyetlen halk pattintással kinyitotta a fedelét, majd hűvös tekintettel pillantott a számlapra.
– Pontosan négy perc múlva Beaumont-sur-Oise állomására érkezünk – jegyezte meg elgondolkodva, miközben óvatosan visszacsúsztatta az órát. – Ahol, ha jól sejtem, valaki már meglehetősen izgatottan várja ezt a szokatlanul pontos időmérőt.
Az erszény tulajdonosa görcsösen szorította magához a bőrzsákot. – Ez nem egy szerkezet! Csupán egy régi családi ereklye! Egy ócska kabala, ami... ami mostanában néha magától megszólal!
– Egy kabala, amely a vonat tempójától függetlenül másodpercenként pontosan kettőt kattan? – vonta fel a szemöldökét Vaneau, majd a hegedűs utas felé fordult, aki továbbra is riadtan lapult az ülésén. – És ön, uram, miért szorítja úgy azt a tokot, mintha attól tartana, hogy a kattogás átszáll a hangszerére?
– Én... én semmit sem tudok az ő órájáról! – dadogta a hegedűs, miközben a pántot babrálta.
– Nem is az órájáról kell tudnia – szólt közbe a kíváncsi fiatalember. – Hanem arról, hogy miért lett egyszerre mindkettőjük csomagja ilyen szokatlanul nehéz!
Vaneau elmosolyodott. – A válaszok hamarosan megérkeznek. A sínek ritmusa már változik, és a peronon hamarosan kiderül, ki kinek ketyeg.