355/5. A széf rejtélye — A megbízó árnyéka

– A szállításával? – emelte meg a szemöldökét Émile Vaneau, miközben hüvelykujjával óvatosan megsimította a sárgaréz tárcsa szélét. – Ritka az olyan műkedvelő, aki széfet építtet egy tájkép mögé, majd egy ismeretlen utasra bízza, hogy áthurcolja a fél kontinensen.
– Nem vagyok ismeretlen! – vágta rá a szürke kalapos utas dühösen, s kétségbeesetten próbálta elsimítani a nyakkendőjét. – Tíz frankot kaptam előre, a többit pedig az átadásnál ígérték! A csomagot a csarnokban adták a kezembe, s azt mondták, csupán egy törékeny családi ereklye.
– Tíz frankért negyven kiló fémöntvényt cipelni nem üzlet, uram, hanem komoly testi fenyítés – jegyezte meg a kíváncsi fiatal férfi, miközben közelebb hajolva vizslatta a számsort. – Különösen, ha a zárszerkezet épp most készült kiakadni.
A fülkeajtóban álló elegáns hölgy felhorkant, s felháborodottan meglegyezte magát.
– Ez hallatlan! Egy közönséges teherhordóval zárkóztak be hozzánk? És mi van, ha az a nehéz szerkezet valami veszedelmes dolgot rejt?
– A veszedelmes dolgok ritkán igényelnek finom genfi kombinációs zárat, madam – csillapította le a kedélyeket Vaneau teljes nyugalommal. – A szerkezet precizitása sokkal inkább egy értékes dokumentumra vagy egy kisebb vagyonra utal. Mondja csak, kedves uram, hol kellett volna átadnia ezt a különleges szállítmányt?
A szürke kalapos férfi habozott, szemei idegesen ugráltak az ablakon elsuhanó táj és a detektív arca között.
– Saint-Mireux állomáson – nyögte ki végül gépiesen. – Egy kék kabátos úr vár a peronon, aki ismer egy bizonyos jelszót.