354/4. A kigőzölgő titok — A zárszerkezet dallama

A vonat monoton ritmusa mintha hirtelen felgyorsult volna, visszhangozva az utasok szívverését.
A fiatal férfi, akinek kíváncsisága most már tapintható entitássá vált, előrehajolt. „Verrières… és mi történik ott, Monsieur Vaneau? A rakomány hirtelen… kipárolog?”
Vaneau halványan elmosolyodott. „A rejtélyek ritkán párolognak el, fiatalember. Inkább sűrűsödnek, mint a tejföl egy vidéki konyhában. Verrières csupán egy állomás, egy felvonás záróakkordja. A valódi cselekmény… nos, az a fülkék csendjében bontakozik ki, vagy éppen a csomagokban, melyek várják sorsukat.”
Az elegáns hölgy finoman megköszörülte a torkát, tekintete továbbra is nagy, enyhén vibráló bőröndjére szegeződött. „Vaneau úr, azt hiszem, a képzeletünk… túl élénk. Talán egy közönséges mechanikus szerkezetről van szó, vagy egy rosszul rögzített tárgyról.” A surrogás ekkor egy határozottabb, de halk „kopp” hangra váltott. A hölgy szája egyenes vonallá préselődött.
A hegedűs utas idegességében alig kapott levegőt. A fémre emlékeztető koppanás a tokjából ezúttal egy halk „ciripelő” hanggal egészült ki, mintha valami élő próbálna szabadulni. Gyorsan a földre tette a tokot. „Kérem, Vaneau úr… ez már… ez nem lehet!”
Vaneau tekintete mindhármójukon elidőzött. „Azt hiszem, a rejtélyek igenis élénkek. Sőt, néha még élettel teliek is. A mechanikus szerkezetek pedig, hölgyem, gyakran a legkomplexebb titkokat rejtik. Különösen, ha valaki nem akarja, hogy felfedezzék őket.” Vaneau ekkor lassan felállt. „Ha megengedik, talán közelebbről is megvizsgálhatnánk a… jelenséget.”
Vaneau határozottan, de minden cél nélkül a fülkeajtó felé vette az irányt. Ahogy kinyitotta, a folyosó hűvösebb levegője azonnal betódult, és vele együtt egy jellegzetes, fanyar, édeskés szag. A fülkeajtó mögötti falrészen, egy rejtett zugban, egy kigőzölgő bádogdoboz állt, rajta egy parányi, bonyolult zárszerkezettel. Vaneau szeme elkerekedett, nem a meglepetéstől, hanem a felismeréstől. A zárszerkezet apró, finoman megmunkált rézfogaskerekekből állt, melyek lassan, szinte észrevehetetlenül forogtak. A dobozból áradó, szokatlan gőz mintha magával hozta volna a feszültség új dallamát, egy éles, disszonáns hangot a hálókocsi csendjébe.