354/5. Új rejtély a hálókocsin — A zárszerkezet megfejtése

Émile Vaneau nem nyúlt a gőzölgő dobozhoz. Ehelyett lassan a mellényzsebéhez nyúlt, és előhúzta a régi ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással kinyitotta, és egy másodpercig mozdulatlanul nézte a számlapot.
– Pontosan négy perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – jelentette ki szelíd nyugalommal, majd zsebre tette az órát.
A fiatal férfi idegesen igazította meg a gallérját. „Saint-Mireux? De Monsieur Vaneau... mi köze van ennek a gőzölgő óraszerkezetnek a mi csomagjainkhoz?”
– Minden köze, fiatalember – válaszolt Vaneau, és halk, száraz mosoly jelent meg az arcán. – Önök mindannyian azt hitték, hogy a szomszéd poggyásza rejt valami veszélyes dolgot. A félrevezetés mesteri volt. Ám a dobozból kiáramló fanyar gőz nem gépzsír és nem is robbanóanyag. Hanem a ritka perzsa eszencia védőgőze, amelyet a hölgy bőröndjében lévő rejtett zárszerkezet adagol, nehogy a levegő tönkretegye az illegális rakományt.
Az elegáns hölgy elsápadt, és szorosabban húzta magára a sálját. „Ez képtelenség! Én csak...”
– Ön csupán el akarta kerülni a vámvizsgálatot – vágott közbe Vaneau. – A hegedűtokból hallatszó koppanások pedig...
A vonat ekkor hirtelen, éles csikorgással fékezett. Az utaskísérő tálcáján megcsörrentek a poharak, ahogy az Intercontinental Express lassan begördült Saint-Mireux kivilágított peronjára. Az ajtó sziszegve kinyílt, s két egyenruhás helyi nyomozó lépett a hálókocsi folyosójára. A vezetőjük határozott léptekkel az elegáns hölgy elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, nemjelölt luxuscikkek tiltott csempészete ügyében – jelentette ki a tiszt.
– ...a koppanások pedig csupán a túlnyomásszelep kioldását jelezték – fejezte be a mondatát Vaneau zavartalanul, mintha a rendőrök jelenléte a legtermészetesebb dolog lenne.
A hölgyet elvezették. A fülke kinyílt, a megkönnyebbült utasok szedelőzködni kezdtek, s a helyükre rövidesen egy új utazó lépett. Egy szürke kalapos úr szállt fel, aki görcsösen szorított magához egy papírba csomagolt, furcsán nehéz festménykeretet. Vaneau csendben figyelte az új jövevényt, miközben az ajtók becsukódtak, és a szerelvény megindult a következő állomás felé.