351/2. A rézveretes doboz — A csörgő gyanú

„És, Laurent,” kezdte Monsieur Vaneau, hangjában a jellegzetes, száraz humorral, „úgy tűnik, az úr valóban a porcelánok őrzője. Vagy a világ legérzékenyebb sajtkülönlegességének birtokosa. Különös, hogy az utóbbi időben milyen gyakran találkozunk ilyen… kényes csomagokkal.”
Laurent, aki épp egy távoli ablakpárkányt törölgetett, elgondolkodva bólintott. „Azt hiszem, Monsieur, a mai kor embere egyre inkább hajlamos a túlzott óvatosságra. Talán a technika fejlődése hozza magával, hogy még egy egyszerű gyertyatartót is úgy őriznek, mint egy államtitkot.”
„Vagy egy olyan államtitkot, amely gyertyatartónak álcázza magát,” felelte Vaneau, tekintetével továbbra is a szóban forgó fülke felé kémlelve. Az új utas, a széles karimájú kalapja alatt, valóban mintha újra és újra a csomagtartó felé pillantott volna, mintha attól tartana, hogy a doboz önálló életre kel, és táncra perdül a folyosón.
Ekkor a fiatal hölgy, a csörömpölő dobozaival, ismét feltűnt a folyosó végén. Léptei könnyedek voltak, és a dobozok vidám csörgése, mint egy apró, fémes zenekar, kísérte. Ahogy közeledett a rejtélyes úr fülkéjéhez, az utas hirtelen összerezzent, mintha a csörgés egyenesen az ő titkát leplezte volna le. Gyorsan behúzódott a fülkéje mélyére, szinte teljesen eltűnve a kíváncsi szemek elől.
„Nos, Laurent,” jegyezte meg Monsieur Vaneau egy halvány mosollyal, „a jelek szerint a hölgy apró zenekara olyan hatást vált ki az úrban, mint egy váratlan rendőrségi razziá. Érdekes. Ritkán látni ennyi… finomságot egy rézveretes fadoboz köré csoportosulva.”
„Valóban, Monsieur,” mondta Laurent, visszafojtva egy kuncogást. „Az ember azt hinné, cukorkát visz, nem pedig valami rejtélyes terhet.”
„És pont ez az, Laurent, ami a legérdekesebb,” fejezte be Vaneau. „Mert a legártatlanabb dolgok rejtenek néha a legkisebb csörgés mögött a legnagyobb titkokat.” Ezzel Monsieur Vaneau elindult a folyosón, mintha csak a lábait nyújtóztatná, de szeme éberen figyelte a rézveretes fadoboz fülkéjét, mely immár a vonat egy újabb, rejtélyes árnyékaként suhant az éjszakába.