350/3. A csicsergő kosár — A fémkapocs titka

A fekete kalapos úr önkéntelenül a lába elé pillantott, ahol a vörös futószőnyegen egy leheletfinom, sárgás porfolt éktelenkedett.
– Ez... ez puszta véletlen – hebegte a férfi, miközben a bőrtáskát szorosabban a mellkasához szorította. – Egy úriember úti neszesszerében megesik, hogy elakad egy-két ártalmatlan, ánizsos köhögéselleni pirula.
– Különösen, ha a pirulák finommechanikai fogaskerekekkel vannak felszerelve, és fémkapoccsal záródnak – jegyezte meg Monsieur Vaneau derűs nyugalommal. – Laurent, legyen kedves, kényeztesse a szemét a táska pántján látható apró karcolással.
A kalauz közelebb lépett, és elismerően csettintett a nyelvén.
– Sárgaréz reszelék, uram. Pontosan olyan, mint amivel a hatos fülke hölgyének csicsergő kosarát megerősítették.
A férfi hátrahőkölt, ám a szűk folyosón Laurent termete hatékony gátat képezett.
– Önök megőrültek! – sziszegte a kalapos. – Egy ártatlan utast zaklatnak!
– A zaklatás tőlem távol áll – csillapította Vaneau. – Csupán a tények iránti tisztelet késztet arra, hogy megkérdezzem: a táskájában lapuló finommechanikai szerszámok mikor találkoztak az idős úr eltűnt zsebórájával?
A fekete kalapos férfi arca elfehéredett. Mielőtt válaszolhatott volna, Monsieur Vaneau benyúlt a mellényzsebébe, és elpattintotta régi ezüst zsebórája fedelét. Egy pillanatig nézte a számlapot, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan tizenhat perc múlva Bellerive állomásra érkezünk.