349/3. Új rejtély a hálókocsin — A ketyegő kulcs

„Bevezető a felvonáshoz? Monsieur, Ön mindig ilyen megnyugtató!” – vágta oda az elegáns hölgy, hangjában némi iróniával vegyes félelem. – „Talán egy időzített szerkezet ketyeg a zsebében, és a „felvonás” szó szerint értendő, mint egy robbanás előtti visszaszámlálás?” A hegedűsnő, aki eddig csak rémülten pislogott, most hirtelen megmarkolta hegedűtokját, mintha azzal tudná elhárítani a közelgő veszedelmet. Az idős úr, mintha csak most ébredt volna fel álmából, idegesen a zsebéhez kapott, és egy pillanatra megmerevedett.
„A robbanások ritkán járnak ilyen finom, csemegebolti zajjal, Madame” – felelte Monsieur Vaneau, elismerően biccentve a hölgy félelmeire, anélkül, hogy valaha is elengedte volna az idős úrról a tekintetét. – „És a ketyegés, mint tudjuk, a türelem jelképe. Ami az órákhoz és az időzített szerkezetekhez illik, az nem feltétlenül azonos a pusztítással. Sokkal inkább a precizitással. Vajon miért van szüksége valakinek ilyen precíz eszközre, amit ilyen gondosan rejtve tart?”
Az elegáns úr közelebb hajolt. „Vagy arra, hogy elrejtse, pontosan hány óra van, és ezzel megtévessze a többi utast? Ez az idős úr… mintha nem is a jelenben élne. Csak a tekercseit bújja, mint egy szellemtörténet régész.” Az idős úr, hallva a suttogást, még szorosabban maga elé vonta a papírokat, mint egy páncélba öltözött lovag, és lassan hátrébb húzódott a folyosó árnyékába. A hegedűsnő ijedten nézett utána, kezével még mindig a tokján pihent.
„Ami a szellemeket illeti, Uram, azoknak ritkán van szükségük mechanikus csattanásra, hogy jelezzék a jelenlétüket” – mondta Vaneau, halk, de tisztán hallható hangon. – „És a precizitás gyakran a leghatékonyabb módja annak, hogy valami apró, de annál fontosabb dologra hívja fel a figyelmet. Például egy kulcsra. Egy apró kulcsra, amely egy nagyobb rejtélyt nyit.”
A vonat egyenletesen zötykölődött, és a hálókocsi lágy fényében az utasok feszült tekintete az idős úr eltűnő alakját kereste. A fémes csattanás emléke vibrált a levegőben, mint egy elfeledett, de hamarosan újra felcsendülő dallam. Valverde felé haladva az Intercontinental Express újabb rejtélybe sodródott, ahol egy apró hang lehetett a kulcsa mindennek, vagy épp az első hamis hang a szimfóniában.