348/7. Az ideges utas árnyéka — A hímzőgép titka

„És ez a táska… nos, ez csupán…” – A sötétköpenyes utas egy pillanatra elhallgatott, mintha a táska maga is súgni kezdett volna neki, micsoda lehetetlen kifogást talált ki. – „Ez… nos, ez a legújabb divat szerinti, *speciális* tárolója a hímzőkészletemnek! Tudja, a modern férfi is élhet a hobbinak!” – mondta, de a hangja a mondat végére inkább könyörgőre, mint magabiztosra vált.
Monsieur Vaneau felemelte az egyik szemöldökét. – „Hímzőkészlet? Micsoda érdekes választás. Gondoltam, talán egy apró, hordozható sakktábla, vagy egy ritka bélyeggyűjtemény a különleges rögzítőmechanizmussal. De a hímzés… az valóban szokatlan. Különösen egy ilyen robusztus, pántolt tokban.”
Az elegáns hölgy alig bírta visszatartani a kuncogását, de az elegáns úr diszkréten a kezét nyomta a szája elé. A szeme azonban csillogott a kíváncsiságtól, akárcsak feleségéé. „Látod, drágám? A modern férfi. Mindig meglep.” – suttogta, alig hallhatóan.
A sötétköpenyes utas arca bíborvörösbe fordult. „Dehogyis! Ez a legújabb hímzőgép, érti! Kézzel hímzett, automata… Vagyis… Automatikusan kézzel hímzi! Nagyon bonyolult szerkezet, ezért a pántok! Drága darab, vigyáznom kell rá!” – A szavak összevissza dőltek belőle, ahogy kétségbeesetten próbálta elterelni a figyelmet. Keze még szorosabban markolta a táskát, mintha annak puszta ereje is elárulhatná a titkát.
„Értem. Egy kézzel hímzett automata hímzőgép, pántokkal. Micsoda technológiai csoda!” – jegyezte meg Monsieur Vaneau, hangjában a legkisebb irónia sem rezdült, ám a tekintete továbbra is élesen fixálta a gyanús tárgyat. – „Bizonyára rendkívül értékes. Mondja, uram, nem volna biztonságosabb a fülkéjében elhelyezni, amíg el nem érjük Corneville állomást? Ott talán kevésbé érezné szükségét, hogy a folyosón, magánál tartsa ezt az… innovatív kézműves eszközt.”
A sötétköpenyes utas megdermedt a Corneville név hallatán. A táska mintha valóban nehezebbé vált volna a kezében. A folyosó levegője egyre feszültebbé vált, ahogy a vonat rendíthetetlenül robogott az éjszakában, egy újabb, még feltáratlan állomás felé.